„A koraszülőség egy életre szóló állapot”
(TÁLENTUM, 21. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.11.16.
November 17-én, a Koraszülöttek Világnapján a legkisebbek tiszteletére mindenki és minden lilába borul. Aznap sötétedés után számos magyarországi épület is lila színt ölt, ezzel is figyelmet irányítva a koraszülöttekre és családjaikra, valamint az ő segítésük fontosságára. Érintettként Bognárné Bengő Hajnalka egy évtizede azt határozta el, hogy magas szintű szakmai és humán hátteret épít a koraszülött gyermekeket világra hozó anyáknak, családjaiknak. Magyarországon, ma minden tizenegyedik gyermek a várandósság 37. heténél hamarabb, tehát koraszülöttként jön a világra.
Mi a kapcsolata a koraszülöttséggel, illetve a koraszülőséggel?
Alapvégzettségem szerint szociálpedagógus, szociálpolitikus vagyok. A civil szférában dolgozom főállásban családügyi, esélyteremtési programok szervezésével, kapcsolódó feladatok ellátásával foglalkozom. 14 éve, gyermekem érkezésével életem időszámítása megváltozott. Lett a „Panna előtt” és a „Pannával az élet”. Szakmai utamban új fókuszt adott a személyes érintettség, és ezzel a motivációm is fordulatot vett. „Koraszülő” lettem és vagyok. 2010 óta foglalkozom szülési/születési traumás családokkal.
Létre is hozott egy egyesületet, amellyel segít a családoknak…
Az idén tíz éves „Korán érkeztem” Közhasznú Egyesület elnökeként elkötelezettséget vállaltam a koraszülött és/vagy beteg, fogyatékkal élő kisbabák, gyermekek és családjuk életminőségének javításában. 2016-tól már mint perinatális szaktanácsadó a várandóssággal, szüléssel, születéssel összefüggő félelmekkel, elakadásokkal küzdőknek is rendelkezésére állok. Támaszt nyújtok a koraszülés traumájának és perinatális veszteség-, gyász feldolgozásában. Segítséget tudok adni a családtámogatási és szociális ellátások igénylésében. A „Korán érkeztem” Közhasznú Egyesületben célunk, hogy az életút folyamán felmerülő egészségügyi, szociális és oktatási kérdésekben információval lássuk el a családokat, mentális és lelki támaszt nyújtsunk a szülőknek és aktívan segítsünk a felmerülő kérdések megoldásában. Az Egyesület és tagjai értékrendjében mint érték privilégiumot élvez a család és a gyermek egysége.
Miért pont a legesendőbbeket, a koraszülöttek családjának mentális támogatását választotta hivatásul?
Nem én választottam ezt az utat, hanem engem „tett” erre az útra maga az élet. Mert tudjuk, az élet nagy forgatókönyvíró. És igen, hivatás lett, az életemet meghatározó mozgatórugó – amely személyes motivációból táplálkozik, és szakmai életúttal párosul. A sors úgy hozta, hogy egy különleges útra terelődött az életem, családunk élete. 2006 szeptemberében a 25. terhességi héten világra hoztam ikergyermekeimet, egy kislányt és egy kisfiút. Születési súlyuk együtt nem érte el az 1500 grammot. Kisfiam két napot kapott az életből és itt hagyott minket, a tehetetlen fájdalom maradt utána. Panna 550 grammosan a küzdés magasiskoláját megmutatva mára már gyönyörű, ép, egészséges, értelmes, érdeklődő, zsiványka „nagylány” – ugye megbocsátható, ha egy kis anyai elfogultság is került ide?
Hogyan sikerült felállni egy ilyen traumából?
Megterhelő, érzelmileg ingadozó út vezetett, hogy helyén tudjam kezelni a velünk történteket, megtanuljak jól együttélni, hordani a terhet. Tíz éve dolgozom a „Korán érkeztem” Közhasznú Egyesületben koraszült anyákkal, és négy éve perinatális szaktanácsadóként. Hiszem, hogy a koraszülés körül átéltekkel foglalkozni kell. Elengedhetetlen a feldolgozás, megértés és elfogadás folyamata.
Miből áll a mindennapok munkája, milyen konkrét ellátási munka zajlik?
A munkánk során maximálisan igyekszünk a szülői igényekre válaszolni. A legnagyobb igényeket két fő csoportba sorolhatom: a szakmai jellegű szülősegítés és a sorstársi kapcsolaterősítés és közösség építése, ápolása. Három fő ismérvnek kívánunk megfelelni, amikor koraszülősegítésről beszélünk.
-
akkor érkezzen, amikor a legnagyobb szükség van rá: a kezdetektől,
-
ott, ahol a legnagyobb szükség van rá: a helyszínen,
-
olyantól, aki a témában érintett és szakértő: aki hiteles.
A hatékony koraszülősegítés egyik fontos kritériuma, hogy ott és akkor érkezzen a segítség, mikor a legnagyobb szükség van rá, azaz a szülés körüli időben és ott, ahol a koraszült anya van, azaz a kórházban. Mindez kivételes együttműködésként – egy helyi civil szervezet és a Zala Megyei Szent Rafael Kórház Koraszülött Osztálya között – valósul meg önkéntes civil kórházi szociális munka keretében.
Az elmúlt tíz év alatt rengeteg tapasztalatot szerezhetett!
Alapvető feladatunk, hogy az általunk nyújtott segítség igazodjon a koraszülők igényeihez, mert ezeknek a szükségleteknek a kielégítése a valós segítség. Ez - az elmúlt 10 évben - jelenthetett a beszélgetéstől kezdve, egy formanyomtatvány kitöltésén át, higiénés csomag biztosításán keresztül a szülésélmény- és veszteség feldolgozásáig bármit. A gyakorlat azt mutatja, hogy a leginkább igényelt támogatandó terület koraszülés után a szülők részére:
-
az érzelmi támogatás, kora/szülésélmény feldolgozása;
-
a lelki teher, szorongás, felmerülő nehéz érzések, gondolatok, kérdések megválaszolása;
-
a felmerülő párkapcsolati-, családi nehézségek;
-
gyermekágyas időszak nehézségeinek kezelése;
-
KoraAnyaként a gyakorlatban: korababa-gondozás, -szoptatás, -hordozás, babamasszázs;
-
segítség a veszteség elviselésében, feldolgozásában;
-
„élet a kórház után” – otthon a korababával;
-
a korai fejlesztés lehetőségei;
-
szülés utáni családtámogatási juttatások, szociális ellátások igénylése, formanyomtatványok kitöltése.
A segítő munkát egy teamben végezzük, hiszen a háttérben sok szakmaterület szakértője – TB szakértő, korai fejlesztő, szoptatási tanácsadó, mentálhigiénikus – áll készen, hogy válaszoljon. A segítő munka igazodik és támogatja az osztály munkáját, az ott dolgozó egészségügyi szakszemélyzettel – kezelő orvos, nővér, védőnő, egyéb segítő – szoros együttműködésben valósul meg.
A koraszülöttség akár életre szóló feladatot jelenthet?
A családot terhelő nehézségek és a megoldandó feladatok a gyerekek cseperedésével változnak, de nem enyhülnek. A családok teherbírását – a szülési, születési traumából adódó nehézségek (pl: egészségügyi, pszichés, fogyatékkal élés) mellett – sokszor tetézi az addig ismeretlen helyzet, melyhez sok esetben nincs megoldási stratégiája a család tagjainak. Egy különleges spirálba keveredve halmozódhatnak a családot érintő terhek. Ezt elősegíti és táplálja az általános információ hiánya, az információhoz való hozzájutás nehézségei, a szakmai segítség elérésének korlátai. A problémájukkal magukra maradt családtagok gyakran szembe találkozhatnak a közvetlen vagy nagyobb környezetük minősítő, elkerülő és elutasító magatartásával. A szülők úgy érzik „hátrányos” helyzetbe kerültek, szoronganak, sokan kirekesztődnek korábbi közösségi színtereikről. Úgyhogy a sorstársi közösségépítés is elengedhetetlen feladata az egyesületnek.
Milyen esetszámmal dolgoznak Zala megyében?
Éves szinten mintegy száz családdal találkozom hosszabb-rövidebb ideig. Kísérő jelenlétem igényeik szerint biztosított – álljon ez akár egy alkalomból vagy évekre elnyúló több kapcsolódásból. Elsősorban az anyákkal tartom a kapcsolatot. Az utóbbi évek pozitív tapasztalata, hogy segítő helyzetbe egyre több apát, sőt nagyszülőt is be tudtunk vonni, meg tudtunk szólítani. Nem kérdés, hogy egy koraszülött családtag érkezésekor ők is érzelmileg mennyire érintettek lesznek…
Könnyen elérhetőek az anyák, kérnek segítséget?
Idén a járványügyi helyzet miatt különleges helyzetbe kerültünk. A szülősegítés személyes, intim légköre „átszorul” az online térbe. Jelen pillanatban telefonon, emailben, videochatben van lehetőségünk a konzultációra, ami nehezít(heti) a kapcsolatfelvételt, az egymásra találást. Sokkal többet dolgozom azon, hogy megtaláljanak, elérjenek a szülők, és az első bizalmi lépést megtegyék felém.
Milyen "gyógyulási" esélyei vannak egy kismamának, párkapcsolatnak egy ilyen esemény után?
Úgy érzem, úgy gondolom, a koraszülőség egy életre szóló állapot. Ha egy koraszült anyát megkérdezünk, soha nem tudja elfelejteni, honnan „indult” az anyásága. Az élete végéig magában hordozza a kapcsolódó érzéseket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a tíz évvel ezelőtt naplómba írt mondatok az idő múlásával semmit sem változtak: „Ha lecsukom a szemem, mind a mai napig újra és újra fel tudom idézni és újra átélem, mi történt abban a négy és fél hónapban, amit a Kórházban töltöttünk. Hallom a PIC-ben inkubátorban fekvő aprócska Gyermekem életét fenntartó gépek kattogását, sípolását. Látom az éretlen kis testet körbeölelő vezetékek, csövek labirintusát. Érzem a tehetetlenség, és az állandó aggodalom bénító erejét. Várom, és egyben rettegem minden nap reggelét, mi történt éjszaka és mit hoz az új nap. És átélem újra és újra azokat a boldog pillanatokat is, amikor négy hetesen először a kezemben tarthatom Gyermekem, és amikor először szopott 8 hetesen 5 grammot. És maga volt a gyönyör, mikor először az izgatottságtól remegő kézzel tisztába tehettem…” Ezek az érzések, aztán hol erősebben, hol váratlanul felbukkanhatnak, és megmagyarázhatatlan helyzeteket tudnak teremteni.
Ezért is – lenne – érdemes időben foglalkozni velük, feldolgozni, helyre tenni...
Igen, és ezt már közvetlen a szülés körül meg kellene kezdeni, jó esetben támogató, értő segítővel. Hiszen mi másról, ha nem egy gyászfolyamatról beszélünk. Veszteség érzéssel kell szembe nézzen, megküzdjön egy koraszült anya, kezdve azzal, hogy a várandósság negyven hete - akár hónapokkal - lerövidült, hogy az elképzelt egészséges, érett újszülött megérkezése helyett, egy esendő, fejletlen baba érkezett, hogy a vágyott jövőkép bizonytalanná válik, és ott a kérdés, érte-e és ha igen, milyen maradandó károsodás a gyermeket. És igen azt is tudjuk, hogy a csecsemőhalandóság leggyakoribb oka a koraszülöttség. Jellemzően több a perinatális veszteség feldolgozás koraszült családoknál. A
Milyen okok vezethetnek koraszülésre, és mit tanácsolna a kismamáknak?
A koraszülés nem válogat. Az életben koraszülő lehet többdiplomás és 10 osztályt végzett, vallásos és nem vallásos, városi és falusi, gazdag és szegény, fiatal és idősebb szülő. Bárki. Senki nem úgy tervezi, nem így tervezte, nincs nő, aki korábban akar szülni. Viszont mégis a világban 10 % körül van a koraszülések aránya. Hazánkban kicsit jobbak vagyunk, nálunk jelenleg minden 11. baba koraszülött, ezzel nagyon sok család érintetté válik. A koraszülés okai összetettek. Érdekes, hogy mégis a koraszülések felénél lényegében nem derül ki az ok. Így mit is védenénk ki? Azonban bármennyire is nem szeretünk nem optimálisra is tervezni, mégis valahogy jó lenne, ha lenne egy „B tervünk” is már a családtervezés fázisában. Csak azzal sokat teszünk, hogy ismerjük saját születéstörténetünket illetve családunk felmenő történeteit, várandósan igényeljük a körültekintő és pontos tájékoztatást vagy rálátást szerzünk arra, hogy milyen hely, ahol szülni szeretnék. És ha gond van, azonnal segítséget kérünk.
Munkájában mi az abszolút siker?
Tanulmányaim kezdetén, a főiskolán az első, amit megtanultam, hogy segítőként a legkisebb jó dolognak, változásnak is nagyon kell tudni örülni. Ezt így is teszem. És ha ilyen üzenetet kapok egy KoraAnyutól, akkor az „mindent visz”: „Drága Barátnőm! Hatalmas ölelés neked! Nagyon örülök, hogy ismerhetlek, akkor is, ha fájdalmak hoztak össze minket!” Természetesen nehéz újra és újra látni mások hasonló fájdalmát, tehetetlenségét, traumáját, megérint mind a mai napig. Egy-egy segítő konzultáció után hazaérve első, hogy megölelem a lányom és hálát adok, hogy akkor, ott 14 éve az életet választotta, így én anya lehetek. Mert ránézek és látom az életet. És látom az életem értelmét. Hogy azért vagyok az aki, mert ő az életet választotta.
Az interjút Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi, Három Királylány alelnöke készítette.
