"A szoptatás az ősbizalomról szól"
(TÁLENTUM, 36. rész)
haromkiralyfi.hu / 2021.08.01.
Tóth Györgyné védőnő
A legelső táplálék, amit a gyermek születése után magához vesz: az anyatej. Az anyatejes táplálás lehetősége ideális életkezdetet jelent. Az anyatej a legegészségesebb frissen készült táplálék, steril, környezetbarát, megfelelő hőmérsékletű és számos, más módon elő nem állítható anyagot tartalmaz. Továbbá a szoptatás az egyik legtermészetesebb emberi gesztus. Tóth Györgyné védőnő úgy tartja, hasznos, ha az anyáknak sok ismeretük van minderről, de főleg a szülést követő időben jó, ha megengedik maguknak, hogy ösztöneik is irányt mutassanak, mi a legjobb a kisbabának. Vele beszélgettünk az anyatejes táplálás világnapja, augusztus 1. alkalmából.
Mióta van a pályán, és miért lett védőnő?
Védőnői pályafutásomat 1981-ben kezdtem, azaz idén 40 éve vagyok a pályán. Amikor középiskolás voltam, még nem volt igazán pontos képem arról, hogy mit dolgozik a védőnő. Annyit tudtam, hogy a mi gimnáziumunk védőnőjét bármilyen kéréssel, kérdéssel felkereshettük, mindig készséges és helyt álló válaszokat kaptunk. A kérdésemre, hogy mit is csinál a védőnő, tömören azt a választ kaptam, hogy segít, beszélget, valamint hogy szabad. Persze nem ilyen tömören, de benne volt a lényeg: segítő beszélgetés és önálló munkavégzés.
Hogyan követik a baba fejlődését?
A babák fejlődése egyedi, nagyon tág határok között mozog. A fejlődést több szempontból is követjük, mozgásfejlődés – nagy- és kismozgások, – érzékszervek fejlődése, szocializáció, kommunikáció. Ilyenkor az egészséges fejlődésmenet meglétét ellenőrizzük, figyelembe véve az egyéni fejlődési utat, azaz a csecsemő, a gyermek sajátosságait.
Mit tart legfontosabb szakmai céljainak?
Számomra az a cél, hogy az anya és a baba egymásra hangolódjon, megismerje a család, hogy mire van szüksége éppen ennek a kisgyereknek. Nagyon fontos, hogy elfogadáson alapuló, értő szeretettel, mégis örömmel, boldogan nevelje a család a csemetét.
Az anyatejes táplálás világnapján beszéljünk a szoptatásról. 1992-ben a szoptatás fontosságát hirdető La Leche Liga tanácsadója lett. Mit tanult ott?
A képzést akkor minden megyéből egy védőnő végezhette el, így amikor rám esett a választás, szívesen elfogadtam. Ott gyökeresen mást tanítottak a szoptatásról, mint amit addig tudtam. Az egy hetes képzés során, egy olyan tanfolyamon vehettem részt, ahol új szemléletet, új gondolatokat ismerhettünk meg. A tudás mellett anyacsoportok létrehozására is buzdítottak bennünket, melyhez szintén kaptunk támogatást, útmutatást a csoporton belüli kommunikációhoz, a szervezéshez.
Kiváló munkájáért idén Heves megyéből Ön kapta Mozgalmunktól a Steller Mária díjat. A döntésnél az adott védőnői körzetben a zsűri figyelembe vette a 179 napig kizárólag szoptatott/anyatejjel táplált csecsemők arányát. Évtizedekkel ezelőtt nem volt még talán ekkora kultusza az anyatejes táplálásnak. Mi változott ahhoz képest?
Jelenleg a szoptatás a legelfogadottabb táplálás 6 hónapos korig. Ebben szerencsére a gyermekorvosok és védőnők egyformán gondolkodnak, és ez nagyon sokat számít, hiszen két szakember hasonló vélekedése megerősíti az anyákat. Azt gondolom, hogy mára a társadalom is teljesen befogadta ezeket az „új” táplálási alapelveket. A szakmabeliek számára a megszokott vagy követendő normarendszerből való kilépéshez a sok ismeret mellett erőfeszítés és kitartás is kellett. Azok az édesanyák, akik már eleve ezeket az elveket hallották, teljes mértékben elfogadják és a lehetőségeikhez képest követik. A nagymamák számára jelent még néha nehézséget, hogy pl. nem kötelező táplálási idők vannak. Ma a hosszú távú szoptatást sokan követik, és a hozzátáplálás sem elválasztást jelent, hanem valódi kiegészítést.
Pusztán táplálásról van szó? Gondolok itt a pszichológiai ajánlásra…
Ez egy igen jó kérdés. Még a pályám elején, első gyermekem születésének idején olvastam egy teljesen ideillő idézetet: „A szoptatás nem anyatej női mellen keresztül”. Sokkal több annál, tudjuk, ismerjük az anyatej egészségre gyakorolt rendkívüli hatásait, tudjuk azt is, hogy a baba számára anatómiai előnyöket is ad (állkapocs erősödése, kevesebb fülgyulladás, stb.). Mégis, számomra a legnagyobb jótéteménye a kötődés kialakulása. A gyermek számára egy olyan biztos pont, egy biztonság, ami segíti az ősbizalom kialakulását. Megadja az elfogadást, az érintések, test-test közötti kapcsolat megnyugtató érzését.
Az édesanyák körében mit tapasztal, ma milyen a szoptatáshoz való hozzáállás?
Az újdonsült édesanyák szívesen és boldogan szoptatnak, elfogadják a hosszantartó szoptatást, elfogadják, hogy a gyermek éjjel is lehet éhes. Számukra nem idegen a „komfort szopi, a pár korty szopi” stb. Úgy gondolom, hogy ehhez ismereteket kell nyújtanunk, a megfelelő időben.
Ez a védőnő-anya kapcsolatban úgy jelenik meg, hogy pontosan, lényegre törően átbeszéljük a nehézséget, amikor az felmerül. Felderítjük a segítségnyújtás lehetséges módjait, ami akár a babával, akár az anyamellel vagy szoptatási technikával kapcsolatos.
Számomra inkább az jelent nehézséget, amikor az anyák kötelességként élik meg a szoptatást és a szorongás sokkal nagyobb, mint amennyire indokolt lenne. Szintén nehéz a jelenlegi világunkban a közösségi média hatásainak kitett anyukák megnyugtatása. Arra gondolok, hogy sokszor különböző csoportokból szereznek egymásnak homlokegyenest ellentmondó információkat. Ilyenkor sem nekik, sem a szakembereknek nem könnyű.
Milyen üzenetet tudna megfogalmazni a jövő kismamáinak?
Leginkább azt, hogy örömteli, boldog anyák legyenek, ez mindennél fontosabb. Tudni kell azt is, hogy a szoptatás a legtermészetesebb táplálási mód. Hasznos, ha van sok ismereted, de főleg a szülést követő időben jó, ha megengeded az ösztöneidnek, hogy azok is irányt mutassanak. Az összecsiszolódás, egymásra hangolódás útja kicsit rögös és ritkán rövid, de mindenképpen megéri végigmenni rajta.
Az interjút Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom alelnöke készítette.
