"Az igazi egyensúlyt a negyedik gyerek hozta meg” (TÁLENTUM, 1. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.03.23.
Interjúsorozatot indított a Három Királyfi,
Három Királylány Mozgalom
Napok óta a home office kényszerű idejét éltem, amikor felbukkant az egyik levelezőlistámon az alábbi felhívás: „Kedves ismerőseim, barátaim! Mivel szabadúszó énekesként jelenleg jövedelem nélkül maradtam, úgy döntöttem, mivel két másik diplomám is van, megpróbálok most azokból megélni, ahogy tettem ezt tíz éven keresztül főállású óraadóként... Úgyhogy online angoltanítást illetve korrepetálást vállalok, hogy a gyerkőcök, fiatalok, érettségire készülők ne maradjanak magukra...”
Egyből vettem a telefont, így ismertem meg Bojta Zsuzsannát.
Mesélnél kicsit az eddigi életedről? Leveledben utalsz arra, hogy több mindennel foglalkoztál már.
Évekig angolt tanítottam általános iskolában, cégnél és magán úton, rengeteg érettségiző és nyelvvizsgázó tudna mesélni a közös múltunkról. Aztán mentálhigiénés szakember lettem, és három évig tanítottam projektmenedzsmentet a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében. Utána kommunikációs trénerként is dolgoztam egy cégnél, majd megszülettek a gyerekeink. Négy fiú 7 év alatt, aztán velük végig otthon voltam.
Nagyon sok lábon állsz, és az életedet is nagyon rugalmasan alakítod.
A szülések után éreztem meg, hogy a zenével szeretnék hosszabb távon foglalkozni. Ez sikerült is, mezzoszoprán énekesként kerestem mostanáig a kenyerem. Mivel minden koncertünket törölték, ugyan továbbra is szabadúszó leszek, de visszakanyarodok az előző életemhez. Nálunk a sok lábon állás a családtörténetünkből adódik. Apukámék nyolcan vannak testvérek, a nagypapámnak ezért sok mindennel kellett foglalkoznia, hogy illően eltarthassa a családját. Mi hárman vagyunk lánytestvérek, és a húgoméknak is és nekünk is négy-négy gyermekünk van. Ez egy átörökített minta, és mi is a gyerekeinket arra neveljük, hogy minden tehetségüket, érdeklődésüket bontakoztassák ki valamilyen formában. Attól, hogy az egyik fiam bankár szeretne lenni, még fontos maradjon számára a zongoratanulás, mert abban is tehetséges és kedvvel gyakorol.
Hogy volt ez a nagy karrierváltás az életedben? Gyes alatt sokan tanulnak, te is ezt választottad?
Én nem tudtam a gyes alatt tanulni, fiaim vannak, egészségesen elevenek, és én mindig a játszón voltam. Ráadásul esküvő után rögtön jöttek sorban a gyerekek, mert ezt a természetre bíztuk. Amikor gyes-en voltam, békével elfogadtam, hogy most ez van, nagyon élveztem is, de eközben azért kevés angolt tanítottam. Ezt csak akkor hagytam abba, amikor már a zenélésből sok munkám adódott. Jó érzés volt, és lelkileg is nagyon kellett már, hogy más dologban is elmélyüljek.
A nagycsaládban élés, a játszóterek világa erősen szocializál, és nem csak a gyerekeket, hanem az anyukákat is.
Mi a tesóimmal három királylány vagyunk, és gyakran emlegetjük, hogy az anyaság felér egy „felsővezetői kompetencia-fejlesztés”-sel. A felelősségtudat, problémamegoldás, előrelátás, döntésképesség, rendszerben gondolkodás, határozottság, rugalmasság, gyors reagálás, változáskezelés, és még sorolhatnánk, mind-mind fejlődik az anyaság által. Mozgalmasak a mindennapok, gyakran azonnal kell reagálni, ezeket az anyukáknak mind jól kell tudni csinálni. A Budapesthez közeli kisváros, ahol élünk, ott a 4 gyerek alap. Lehet furcsán hangzik, oda jó volt szülni, itt a családok nagyon segítik egymást. Az a felállás, hogy mindig elfér pluszban néhány gyerek, és ezt tényleg mindenki így gondolja. Nálunk is mindig van 6-8 gyerek, és pluszban hálószivacsok. Sokan azt hiszik, nehezebb az élet sok gyerekkel, de nem nehezebb. Nagyon jó érzés, hogy tudjuk, számíthatunk egymásra, a másik családra. Nagy az összetartás a sokgyerekesek között. Tanácsadásban is segítjük egymást, van egy jófajta szövetség, szociális háló, ami kifejlődik. Gyakran előfordul, hogy dugó van, és mindig van néhány anyuka, akit ekkor felhívhatok, és számíthatok a segítségükre. Ez a gyerekeknek is nagyon jó. Nyitottabbá válnak, könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat, ők is megtalálják bárkivel a hangot, az életrevalóságukban segít.
Hallani olyan érveket, hogy a gyerek fárasztó, sok lemondással is jár, és én szeretnék mindent megadni a gyerekemnek, annyinak meg nem jut…
Én erre mindig azt mondom, hogy a több gyerek biztosan nem több fáradság, ellenkezőleg, egy nagy családban, akár több generációt értve, a feladatok is jobban eloszlanak. A szeretetemet is akárhány felé tudom osztani. Az pedig, hogy a gyerekemnek mindent meg akarok adni, az egy teljes illúzió. Mert amit a gyerek legfőképpen igényel, az a szeretet. És ha az idő a kérdés? Azt is, ha éppen tőlem nem kapja meg, akkor megkapja az apjától, a testvérétől, a nagyszüleitől vagy az unokatestvéreitől. Mi ebben a klasszikus nagycsalád modellben élve már kipróbáltuk, és ez működik. Van, hogy a fiam a nagyijának jobban elmond dolgokat, mert ő tudja az adott témában a legjobban meghallgatni, vagy megnyugtatni. Ezek olyan félelmek, amikre csak akkor jön rá valaki, hogy nem is olyan valósak, amikor fejest ugrik bele. Most, hogy nálunk négy gyerek született, rájöttünk a férjemmel – aki szintén három gyerekes családból jött – hogy a négy még jobb, mint a három, mert kiegyensúlyozottabb lesz a család. Mert a kettő mindig megtalál még másik kettőt. Az igazi egyensúlyt a negyedik gyerek hozta meg, ő egy „napsugaras” kisfiú.
Ezekben a „karanténos” napokban hogy tudtok alkalmazkodni a merőben új helyzethez?
A férjem itthonról is tud dolgozni, én pedig, ha valaki érettségizik vagy szeretne felkészítést angolból, innen szívesen segítem. Gondoltam, most a megváltozott helyzetben ezzel másokat is tudok segíteni.
(Bojta Zsuzsannával Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom országos hálózatvezetője beszélgetett.)
