Deák Zsuzsanna – ügyvezető igazgató
2023 személyi változást is hozott a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom életébe. Deák Zsuzsanna, eddigi pénzügyi vezetőnk veszi át az ügyvezetői feladatokat. Az év elején elsőként vele beszélgetünk a civil világ értékeiről, kihívásokról, személyes életcélokról…
Kérlek, mutasd be magad, amit a legfontosabbnak gondolsz megosztani velünk!
Nyíregyházán születtem, Pécsett végeztem közgazdászként és végül Budapesten találtam állást, itt telepedtem le és alapítottam családot. Férjemmel három gyermeket nevelünk, a legkisebb Gergő, 9 éves, őt követi a 11 éves Dorci majd a kis-nagykamasz 15 éves Panni. Két otthonom van, az egyik a szülői bázis Nyíregyházán, a másik a mindennapi életünknek helyt adó ürömi otthon, amelyet szó szerint körül ölelnek a hegyek: a Pilis és a Hármashatárhegy. Nagyon szeretek a természet közelségében lenni, ami leginkább kikapcsol az a futás, kerékpározás, jóga, színház és a zene.
2018-ban hoztál egy komoly döntést: az ígéretes karrieredet megszakítva a civil utat választottad.
Ha lehet ezt mondani, elég messziről érkeztem a civil világba. Nem volt több ismeretem a civil szféra működéséről, mint az élet bármely területéről idetévedő átlagembernek. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen végeztem számvitel szakos közgazdászként. Friss diplomásként az akkor még Big6-nek nevezett nemzetközi könyvvizsgálói elithez tartozó cégek egyikéhez, az Ernst & Young-hoz szerződtem könyvvizsgáló asszisztensként. Érdekes, mert a könyvvizsgálatról sem volt hatalmas ismeretanyagom, inkább azt mondanám, hallottam, hogy létezik ilyen szakma. A törvényi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálat akkortájt indult útjára. Úgy látszik, vonz az új, ismeretlen.... 23 évet töltöttem el az Ernst & Young-nál, ebben aktívnak 15 év számít, a többi időt a gyereknevelés töltötte ki. Amikor elérkezett az idő a munkába való visszatérésre, elég komoly dilemma elé kerültem: vissza a további karrier lehetőséggel kecsegtető multi világba, vagy valami egészen másba kezdeni, ami mellett jut minőségi idő a családra és magamra is. Rengeteget köszönhetek az Ernst & Young-nak: olyan szakmai tudást és szemléletet szereztem, amiből a mai napig táplálkozom. Olyan audit partnerekkel dolgoztam, akiknek a "tanításai" a mai napig a fülemben csengenek. A könyvvizsgálói szakma teljes embert kíván és három gyermekes anyaként úgy éreztem sok minden kimaradna az életemből, ha tovább építeném könyvvizsgálói karrieremet.
És mi szólt a Három Királyfi mellett?
A Három Királyfit a legjobb barátnőmnek köszönhetem, aki felhívta figyelmemet egy civil szervezetnél megüresedett pénzügyi vezetői állásra. Teljesen őszinte leszek: életemben akkor hallottam először a Három Királyfiról. Az Alapítvány honlapja már akkor is nagyon profi volt, így rövid idő alatt képbe kerültem a küldetéséről. Ami engem, mint munkába - hét otthon töltött év után - épp visszatérni igyekvő anyát leginkább megfogott, az a munka-magánélet összeegyeztetését célul kitűző Balansz program volt. Négy évvel ezelőtt a magyar munkaerőpiacon már csírájában megvoltak azok a kezdeményezések, amelyek a kisgyermekes anyák munkaerőpiaci integrációját segítik, ebben már akkor is élen járt és azóta is mondhatni "piacvezető" a Három Királyfi csapata. Szerepet játszott a döntésben az is, hogy rugalmas és részidős munkavégzést ígértek, ami nagyon is passzolt az elképzeléseimhez: vissza a munkaerőpiacra, közben időt hagyni a családra és magamra. És ami a legjobb, hogy rögtön kiderült, mindez nálunk a valóságban is működik! Záró akkordként hadd tegyem hozzá: rendkívül hálás vagyok az Ernst & Young-nál töltött évekért, az ott szerzett és azóta is ápolt barátságokért!
Hogy telt az elmúlt 4 éved, milyen élményeket, tapasztalatokat szereztél, milyen személyes tanulságai voltak?
Nem lehet azt mondani, hogy az elmúlt 4 év unalmas egyhangúságban telt. Az első évben ismerkedtem az alapítványi működéssel, elsősorban a pénzügyi-számviteli területre koncentrálva. Aztán kezdtem ilyen-olyan módon bevonódni a szakmai feladatokba is, persze nem vezetőként, hanem a program megvalósításában segítőként. Voltam last minute beugró konferanszié az Iránytű előadáson, konferáltam MTA konferencián. Ez utóbbiak a komfortzónámból való kilépést is jelentették. Szükség van időnként a megszokottól eltérő helyzetekben is megmérettetni magunkat, a lényeg szerintem mindig az, hogy az ember helyesen értékelje ezeket a "határon túli" szerepléseit. Indítottam közösségi adománygyűjtő akciót, ahol olyan dologban kellett számomra ismert és akkor még ismeretlen embereket motiválnom, ami nekem is nehezen megy: az adománykérésre. Egész szép eredményt sikerült elérnünk, amiért azóta is nagyon büszke vagyok az adománygyűjtő követeinkre!
Minden év hozott valami újat ezek szerint!
Igen, ez így van. Valami változást, vagy olyan megoldandó feladatokat a pénzügyi-számviteli területen, amelyekkel korábban nem találkoztam (Számvevőszéki ellenőrzés, támogatás befagyasztása, likviditási nehézségek áthidalása). Sokszor kellett újratervezni, a napi rutin feladatokat félretenni és a megváltozott világ adta új körülményekhez gyorsan alkalmazkodni: ebben nagy segítséget jelentett a pénzügyes csapat hozzáállása és profizmusa. Ha néhány szóval kellene értékelni az elmúlt négy évet, ezek jutnak eszembe: kihívás, szakmai fejlődés, biztonság a bizonytalanságban.
Hiszel abban, hogy a személyes képességek, megszerzett készségek a civil szférában területen is tovább fejleszthetők?
Képességeink, személyes készségeink folyamatos fejlesztési lehetőségeiben hiszek. A lehetőség szerintem mindig adott, kérdés, hogy akarunk és tudunk-e vele élni. Előző munkahelyemen az eredményesség egyik fő mérőszáma az óránként kiszámlázható árbevétel volt: minél gyorsabban hajtottam végre egy feladatot, annál eredményesebbnek számítottam. A civil működés nem profitorientált alapokon nyugszik: itt nem az a cél, hogy minél több bevételt/profitot érjen el egy szervezet, hanem sokkal inkább az, hogy a megfogalmazott célkitűzések minél több emberhez elérjenek. Ehhez a mások problémáira való nyitottság, az empatikus készségek elengedhetetlenek, racionális mérőszámoknak itt nincs helyük. Fontos a megfelelő kommunikáció is, azaz annak a kommunikációs csatornának a megtalálása majd annak működtetése, amelyen keresztül a célközönséggel kapcsolatot szeretnénk tartani. Ha azonosulsz a szervezet törekvéseivel, az ezek elérését biztosító, még bennünk szunnyadozó készségek is életre kelnek.
És abban hiszel, hogy a családügyi munkánknak a mai világban van értelme, hatása, értékessége?
Nem tudnék olyan célokért dolgozni, amelyekben nem hiszek. A család ősidőktől fogva a társadalom egyik alapegysége; az elmúlt években rengeteg újra definiálást kapott, átpolitizálódott s emiatt talán kicsit erodálódott is ez a fogalom. Számomra a család az az egység, amit az abban élők annak tekintenek. Lehet családban élni boldogan gyerekkel, de gyerek nélkül is. A Három Királyfi éppen azért szerethető, mert nem azt kántálja, hogy legyen minél több gyereked, hanem legyen annyi, amennyit szeretnél. Gyerekkel vagy gyerek nélkül, de minden párkapcsolatot ápolni kell, hogy annak egysége, harmóniája megmaradjon. Fontosnak tartom a párkapcsolatok megerősítését célzó programjainkat (5 lépés egymásért, 5 lépés challenge), hiszen ebben a rohanó, folyton változó, állandó impulzusokkal teli világban a stabilan működő párkapcsolat képes biztonságérzetet adni számunkra és megőrizni lelki egészségünket. A fiataloknak szóló párkereső programjainkra soha nem látott szükség van ebben az elmagányosodott világban: az online térben való párkeresés helyett a személyes találkozások erejében hiszek és ebben segítenek a Három Királyfi által szervezett párkereső programok, fesztiválok, ahol a valós életben megtapasztalt közös élményen (táncház, filmklub, borkóstolás, túrázás) keresztül tudnak a fiatalok egymáshoz kapcsolódni.
Nagyon értékesnek tartom a Traumáinkon túl elnevezésű programunkat, amelyben nevelőotthonokban felnőtt, nehéz gyerekkort megélt, és azóta boldog életet élő személyek pozitív példái mutatnak jövőképet a család nélkül felnőtt fiataloknak. A családi napok, az országos megmozdulássá nőtt "Gyereket a magasba" rendezvény azt az üzenetet kívánja közvetíteni a fiatalok számára, hogy a gyerekvállalással nem ért véget a világ, sőt, egy új, még csodálatosabb világ veszi kezdetét. Ahhoz, hogy a vágyott gyermekek megszülessenek, újra vonzóvá kell tenni a fiatal korban történő gyerekvállalást: ezen a téren úgy érzem, van még tennivalója az Alapítványnak.
Ez évtől a Mozgalomnál ügyvezetői teendőket is ellátsz majd. Milyen személyes vezetői célokat tűztél ki, mi az, amire különös figyelmet szeretnél fordítani?
Az elmúlt évek negatív történései rendkívül sokat lazítottak az emberi kötelékeken: elkényelmesedtünk, sokszor beérjük a technikai eszközök adta online "találkozási" lehetőségekkel, legyen az munkatársi, vagy baráti, rokoni kapcsolat. Pedig mennyire másként tudunk kapcsolódni egymáshoz a való világban! Nagyon bízom abban, hogy az alapítványon belül újra tudjuk mozgósítani azokat a belső dinamikákat, amelyek ebben a furcsa világban picit erejüket veszítették. Szeretném újra visszahozni a valós találkozásokat, megbeszéléseket, a formális meetingek mellett az informálisakat is. Az Alapítvány számára az egyik legnagyobb kihívás az anyagi erőforrások megteremtése, a kiszámítható, stabil működés biztosítása. Ez a legstresszesebb feladat, mert hiába vannak a jobbnál jobb ötletek/ programok, ha nincsen mögötte anyagi fedezet. Szeretném elérni, hogy legalább egy évre előre legyen biztosított az Alapítvány működése, mert ennek tudatában lehet felelősséggel tervezni az előttünk álló év munkáját. Célul tűzöm ki az Alapítvány munkavállalói állományának megtartását, a bizalmon és őszinteségen alapuló munkavégzést, az országos hálózattal való még szorosabb együttműködést és a hálózati tagokkal való személyes találkozásokat. Legfontosabb célom, hogy a munkavállalók azt érezzék, egy olyan támogató közösségben dolgoznak azokért a célokért, amelyek fontosságában maguk is maradéktalanul hisznek.
Az interjút Pálfay Erzsébet a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom alelnöke készítette.
TÁLENTUM | 2023.01.03.