Elő a társasokkal! Mikor, ha nem most?
(TÁLENTUM, 9. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.05.10.
Az életben oly szükséges döntést
gyakorolhatjuk a társasjátékokkal
Könyvek iránti vonzalma mellett Fischer Tamás másik nagy szenvedélye a társasjátékok mesteri szinten való űzése. Szerinte az a jó társasjáték, amely egyszerre több korosztálynak is izgalmas, ahol mérlegelni kell, összehangolni lépéseinket. Ám érdekes tapasztalata, hogy nem mindig a legokosabbak nyerik a játékot, hanem azok, akik ösztönösen ráéreznek valamire. Fischer Tamástól megtudhatjuk, melyek a legjobban játszható, valódi közösségi élményt adó játékok.
A mesteri szint helyett inkább a rajongással írnám le a társasjátékokkal való kapcsolatomat. És fontosnak is érzem ezt a különbséget kiemelni, mert bár a legtöbb társasjáték kompetitív, de másként, mint mondjuk egy versenysport. Ezért én sosem törekedtem a mesteri szintre, nem ez az, ami vonz a társasjátékozásban. A társasjátékokban sokkal nagyobb hangsúlyt kap az "út", amivel a végeredményhez megérkezünk, az együtt átélt élmény, de maga az eredmény (bár nyilván komolyan vesszük) mellékes, másodlagos. A tavalyi Árpád Gimnáziumban tartott versenyen figyelmeztetett egy játékostársam az Agricola partinál, hogy van egy lehetőség a játéktáblán, amivel eggyel több pontot érhetek el. Mindenki természetesnek vette mindezt az asztalnál, mivel csak figyelmetlenségből néztem volna el ezt az egy pontot. Ez nekem plusz egy pontot ért, a többieket nem károsította meg, de jól jelzi, hogy még egy verseny is a közös szórakozásról, az optimális döntések megtalálásának élvezetéről szól és nem csupán a győzelemről.
Mikor indult ez a szenvedély?
Szüleimmel rendszeresen játszottunk gyerekkorunk klasszikusaival: Capitaly, Ki az Úr a tengeren, Élve fogd el, Police 07. Jó volt látni, hogy többnyire ők is élvezték ezeket a játékokat. A közös társasjátékozás egyben szerepjátszás is volt. A Ki az Úr a tengeren-ben beleéltük magunkat az akkor népszerű TV sorozat, Onedin család hangulatába. Izgultunk, hogy nem süllyed el a hajónk, nem romlik meg a rakomány. Az Élve fogd el játéknál próbáltuk a kedvenc állatainkat megkaparintani, néha a hatékonyság rovására is. A lényeg mindig az átélt élmény volt.
Kell ehhez tehetség, vagy inkább fogékonyság?
Nem gondolnám, hogy különösebb tehetség kellene, szerelem kell a játszás iránt. Le kell bontani a felnőttként ránk ragadt komolyságot, nyitottnak kell lenni. Sokszor tapasztalom, hogy nem a legokosabbak nyerik a játékot, hanem azok, akik ösztönösen ráéreznek valamire az adott játékban. És ami fontos, a társasjátékok sokfélék, és fontos is ezt kiemelnünk. Vannak "agyalósabbak", ahol a jó teljesítményhez, a jó döntések meghozatalához komolyan kell számolnunk, és vannak könnyed játékok, ahol bizony a szerencsén is sok múlik. Amivel meg is fogalmazhatjuk, miért jó egy játék, az az, hogy milyen döntéseket kell meghoznunk. A jó játék tele van valós döntéssel, aminek tétje van. És ez mind nem elég, izgalmasnak, élvezetesnek is kell lennie ezeknek a döntéseknek. Egy felnőtt számára talán éppen ezért unalmas egy Gazdálkodj okosan!, ahol a döntések nem valósak, hanem a játék maga diktálja azokat. Dobok, lépek, végrehajtom, ami ott van. Ez így kevés. Egy jó játék döntési lehetőségeket kínál, választás elé állít: melyik útra menjek? Inkább ezt az épületet vegyem meg vagy inkább azt?
Az élményen túl mi mindent tud adni egy izgalmas játék?
Egyrészt sokféle élményt tud adni: közösségit (egyre népszerűbbek a kooperatív játékok, ahol a résztvevők, közösen, egy csapatként játszanak a "játék" ellen. Ilyen például a ma sajnos olyan aktuális Pandemic (Járvány). Ebben a játékban négy, agresszívan terjedő vírust kell megfékeznünk és kifejleszteni az ellenszerüket. Ezt a játékot nem lehet úgy megnyerni, ha mindenki megy a maga feje után. Össze kell hangolnunk a lépéseinket, döntéseinket. Egy Pandemic parti során körről körre akár komolyabb viták is kialakulhatnak a játékosok között a döntési alternatívák tekintetében, tehát, hogy mit is csináljunk? Ettől jó a játék, mert nem egyértelmű, hogy mit kell lépnünk. Nekünk kell mérlegelnünk és hosszú távra terveznünk, megpróbálni előre látni egy kicsit, eldönteni, hogy mennyi kockázatot érdemes bevállalni, stb...
A társas környezet ezek szerint meghatározó. Szükséges-e hogy egy összeszokott csapatban éld meg?
Számomra feltétlen, hiszen ahogy mondtam is, a társasjátékkal valami közös élményt élünk meg. Éppen ezt szolgálja a játékok és játékelemek szép megjelenése. A kiadók egymásra licitálva próbálnak szebbnél szebb játékokat kiadni, persze ügyelve azért arra is, hogy mögötte a "motor" is jól működjön. Például az Everdell társasjátékban, ahol gyönyörűen megrajzolt erdei állatkák világában játszunk, egy 3D-s térbeli tölgyfát is összeállítunk, de egyre több játékban vannak minifigurák vagy más különleges játékelemek. Hiszen mennyivel másabb egy vonathálózat építős játékot úgy játszani, hogy kis vonatokat helyezünk le a táblára, nem pedig fakockákat.
Szép nagy családod van, és két tini korú kislányotok. Gondolom, otthon is szoktatok játszani. Hogyan lehet jól összehangolni a különböző korosztályokat és érdeklődési köröket?
A jó családi társasjáték alaptulajdonsága, hogy nem csak egy, hanem több korosztálynak is élvezetes. Tehát lehet családi körben kisgyerekekkel is játszani, de a szülők sem unják el magukat közben. Erre jó példa, a magyarul is kapható Kingdomino vagy a Ticket to Ride vagy a már közel 15 éve töretlen népszerűségnek örvendő Catan. A trükk két részből áll: egyrészt ezek a játékok egyszerűek, szabályrendszerük könnyen érthető, így egy 6-10 éves gyerek is könnyen megérti és követni tudja, de mégis ad bőségesen döntési lehetőségeket a játék, tehát nem válik unalmassá. Másrészt,a játékban a szerencse sokkal okosabban vezérelt, mint mondjuk a 30-40 évvel ezelőtt megjelent, általunk is ismert játékokban (gondolok itt a Ki nevet a végén-re vagy a Gazdálkodj okosan!-ra, melyek inkább csak izgalmat adnak a résztvevőknek).
A társasjátékozás is olyan, mint bármely sport. Minél többet játszunk, annál inkább belejövünk, annál ügyesebbek leszünk benne. Ez kiemelten igaz a gyerekekre. Robbanásszerű a fejlődés. Pár éve még csak a Catan telepeseit játszottam a gyerekeimmel, de ma már Lizus 11 évesen összetettebb játékokban, - mint a Korkép vagy a Skye szigete - is időnként megver és egyre jobban átlátja a stratégiai lehetőségeket.
Meg lehet állni a játéknál, vagy előbb utóbb már magad is kitalálsz játékot?
Mindenkit megkísért a saját játék kitalálásának a vágya, pont úgy, mint aki sokat olvas, bizony elgondolkodik, hogy ő is szívesen írna. De egy igazán jó játék kitalálása nem könnyű. A társasjátékokkal játszva olyan egyszerűnek tűnik minden, de közel sem az. Unalmas, középszerű játékot megalkotni - kis túlzással - bárki tud, de jó játékot csinálni, ahol minden egyben van és még élvezetes is, bizony nem könnyű. Ez is művészet. Pont mint egy irodalmi alkotás létrehozása. Érdekes adalék mindehhez, hogy a 70-es évekig a társasjátékokon nem tüntették fel a játékszerzők neveit, s bár egyes játékszerzők tiltakoztak, de a kiadók semmibe vették ezen igényüket. Ekkor állt elő az akkor nagyon népszerű, német szerző, Alex Randolph és bejelentette, addig nem hajlandó egy játékötletet sem eladni a kiadóknak, amíg azok nem tüntetik fel a játékszerzők nevét a dobozaikon. És nem csak az ő nevét, hanem bármely kiadott játéknál. A nagy kiadók beadták a derekukat és aztán követték őket a kisebbek is. Neki köszönhetjük mindezt. Mára pedig már egy-egy játékszerző neve látatlanban sikert jelent egy-egy játéknak, így már úgy harangozzák be a játékokat, hogy például ez Reiner Knízia vagy Stefan Feld vagy éppen Uwe Rosenberg játéka.
Hihetetlen tárháza van a társasjátékoknak. Nehéz a választás. Mégis tudnál-e ajánlani most az "otthon ragadt" családoknak olyan társasjátékokat, melyek szerinted a legsikerültebbek?
A korábban már említett Pandemic jó választás, hiszen itt egy csapatban játszhatunk, ugyanígy jó választás lehet a partijátékok új-vonala, amelyek az Activity méltán népszerű ötleteit csiszolják még tovább. Ilyen a "Csak egy!", a Concept, a Dixit vagy éppen a Mysterium. Akik összetettebb játékot keresnek a családnak, azoknak jó választás lehet a Stone Age vagy a Finca. De a régi, ma már klasszikusként emlegetett játékok is egyszerre tudnak élménydús kikapcsolódást okozni mind felnőttnek, mind kisiskolásoknak: ilyen az Alhambra, a Carcassonne. Érdemes ellátogatni a Magyar Társasjátékdíj honlapjára is, ahol remek ajánlásokat találhat az ember. A díjat a Magyar Társasjátékos Egyesület alapította azzal a céllal, hogy a családok számára megtalálja és bemutassa a legjobb társasjátékokat, így felvéve a harcot a szupermarketek polcain sorakozó rengeteg gagyival szemben.
Tudnál beszerzési helyet is jó szívvel kiajánlani? Nyilván webshop jön most csak szóba.
Személy szerint nagyra tartom a Gémklub munkásságát, mind a játékkiadásban, mind a társasjátékos-kultúra hazai terjesztésében. Őket jó szívvel ajánlom, de számos más webshop is létezik, úgy, mint a Reflexshop, a Compaya vagy éppen a Delta Vision.
Fischer Tamással Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom országos hálózatvezetője beszélgetett.
