"Én nem értem az idős társaimat!"
(TÁLENTUM, 3. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.04.01.
Viberen üzen Orsi néni a családjának,
mit főz, lehet rá jelentkezni
Kertészkedés közben „kaptam el” a szomszédunkban élő nénit. Megfogott, ahogy az idős hölgy most is milyen energikusan metszegeti a bokrokat, összegereblyézi a lehullott ágakat, cipeli a zsákokat. Régóta figyelem őt, irigylésre méltóan aktív életet él. Kértem, hogy telefonon beszélgessünk arról, hogyan viseli a koronavírus okozta új élethelyzetet.
- Hogy szólíthatom?
- Kutik Orsolyának születtem, Hámori Orsi néninek hívtak az óvodásaim a férjem neve után, a családomban pedig Anya, Nagyi, és most már Dédi is vagyok.
- Ezek szerint egész életét gyerekek között élte, és a család is népes.
- Igen, a választott, imádott óvónői hivatásomban közel ötven évet töltöttem. Először az újpesti Duna Cipőgyár vállalati óvodájában dolgoztam, ott aztán óvodavezető is lettem. Nagyszerű „hőskorszak” volt, a mai napig tartjuk a még élő kollégákkal a kapcsolatot. Majd mikor a munkahelyi óvodákat megszüntették, a Belvárosban, a Bástya utcai óvodában folytattam a pályám. Innen is mentem nyugdíjba.
- Egyszer már próbáltam összeszámolni, nyilván pontosan nem tudom, de azt tippelem, közelíti az ezret a vegyes csoportok miatt. Érdekes, hogy a mai napig a legtöbb óvodásom neve megmaradt, sokan hírnevet szereztek, és amikor látom valamelyiküket újságban, TV-ben, rögtön megismerem vagy a neve vagy a még őrzött kisgyerekkori arca alapján. Fordítva ugyanígy van, lépten-nyomon megszólítanak – nem csak Budapesten – az utcán, hogy hozzám jártak óvodába. Nagyon szép pillanatok ezek, mert rögtön nosztalgiázunk, az illető elmeséli, mi lett belőle, és átbeszéljük, kiről mit tudunk.
- Most a járvány miatt nehéz időket élünk, senki nem mehet ki a lakásából, csak halaszthatatlan feladat miatt. Ez különösen az idősebb korosztályra nézve szigorú előírás, mégis sokfelé látni időseket az utcán.
- Igen, ez most kétségtelenül nagyon nehéz helyzet, és főleg ránk, idősekre nézve. De én nem értem azokat az idős embereket, akik a karantént nem veszik tudomásul! Egész álló nap mást sem hallani TV-ben, rádióban, online, hogy a 65 év felettiek az életükkel játszanak, ha elkapják a vírust. Ezt hogy nem lehet megérteni? Már három éves kortól az óvodai nevelésben is az egyik legfontosabb nevelői feladatunk volt a szokás és szabályrendszer elsajátíttatása. Többek között arra tanítottuk a gyerekeket, hogyan kell egy közösség tagjának lenni, szokásokat elfogadni, szabályokhoz alkalmazkodni, azokat betartani. Felnőttkorban is fontos, hogy külső szabályoknak meg tudjunk felelni, ahogy a munkahelyeken is vannak elvárások. Ebben a helyzetben sokan nem mutatnak jó példát szabálykövetésből, sokkal több önfegyelemre, önkontrollra lenne szükség.
- Szoktam látni, sokan jönnek Orsi nénihez, szép nagy családja van.
- Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert ugyan nekünk csak egy fiunk született, de őt 20 évesen szültem, és ő engem 43 éves koromban már megajándékozott az első unokánkkal. Három fiú unoka után született a kislány unokánk, gondolhatja, mekkora volt a családban az öröm. Mostanra pedig már két dédunokám van az első fiúunokámtól, egy kislány és egy kisfiú. Tavaly nősült a harmadik unokám, náluk augusztus elején születik a baba. Szegény férjem ezt már nem érhette meg, ő 2012-ben halt meg. Azóta egyedül élek.
- Hogyan tartják most egymással a kapcsolatot?
- Nem panaszkodhatok, mert minden bevásárolni valót intéznek a fiamék és az unokák is. Aki boltba indul, mindig megkérdezi, szükségem van-e valamire? Az is szerencsés, hogy nem lakunk egymástól messze, és hogy van ez a kis kertem. Ettől függetlenül nehezen viselem a bezártságot, illetve nagyon hiányzik az aktivitás. Olyan volt az életritmusom, hogy heti fél napot önkénteskedtem, sokat segítettem a gyerekeknek, kutyát sétáltattam, rendszeresen piacra jártam, és ez most nagyon hiányzik. Ami megmaradt, és az egyben a hobbim is, a főzés. Ennek mindenki nagyon örül. Csak kiírom a Viber-csoportunkba, hogy mit főzök, lehet jelentkezni rá, kinek mit csomagolhatok. Ezzel magamat is lekötöm, és ugyanakkor érzem a hasznosságomat, mert már a legkisebb gyerekek is nagyon szeretik a házi kosztomat.
- Milyen jótanácsot adna, mit üzenne az otthonukba rekedt idős honfitársainak?
- Azt, hogy amellett, hogy komolyan vegyék a megkötéseket, ne a dolgok rossz oldalát nézzék, ne a pánikkeltésre fordítsák feleslegesen az energiáikat, hanem a családjaik, szeretteik felé forduljanak. Az, hogy engem az unokáim 80 évesen megtanítottak Viberezni, – és ez nem volt több mint egy óra „betanulás” – nagyon sokat adott az aktív életvitelemhez. Mindenki tud mindenkiről, sokat viccelődünk, egymásnak képeket küldünk. Egy ideje például rákaptunk az online kvízjátékok körbeküldésére. Ebből sokat lehet tanulni.
(Hámori Orsolyával Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom országos hálózatvezetője beszélgetett.)
