„Feladatunk folyamatosan jobbá válni”
(TÁLENTUM, 14. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.07.30.
Alapításuk óta azonos céllal, a nagycsaládosok érdekében és védelmében lép fel és dolgozik a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Mint azt Kardosné Gyurkó Katalin, a NOE elnöke interjúnkban elmondta, bár 33 év alatt hatalmas szervezetté nőtték ki magukat, a mai napig is nagyon fontos a személyesség, hiszen a NOE-t megannyi helyi tevékeny közösség alkotja.
A NOE a legrégebbi, legpatinásabb, legnagyobb lélekszámú családszervezet Magyarországon. Mióta dolgoznak a magyar családokért, és pontosan milyen céllal jött létre anno a NOE?
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) 1987 óta működik. Alapszabályunkban rögzített céljaink: az élet és az anyaság tisztelete, a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése, felmutatni a társadalomnak a nagycsaládosok által képviselt értékeket és a nagycsaládosok sajátos érdekeinek védelme. Céljaink és feladataink az eltelt 33 évben sem változtak: érdekvédelem, értékfelmutatás, közösségépítés. A hangsúlyok azonban változnak, volt, amikor az érdekvédelem volt a meghatározó – még tüntetést is szerveztünk –, ám ma már az értékfelmutatás és a közösségépítés a kiemeltebb feladat.
Hogyan épül fel maga a szervezet?
Egyesületünknek jelenleg 13 500 tagcsaládja van és 250 helyi szervezete. Ma Magyarországon 160 ezer nagycsalád van, tehát körülbelül a nagycsaládosok 7%-a tagunk. Ez igen nagy feladat, ezért létrehoztunk hét régiót, amelyeket régióvezetők fognak össze. Titkárságunkon zajlik az adminisztráció, a rendezvényszervezés, a hazai és a nemzetközi szakmai tevékenység koordinációja.
Mi mindennel foglalkoznak jelenleg?
A kollégáim folyamatosan azt mondják, és már én is gyakran érzem úgy, hogy szinte már mindennel foglalkozunk. De az egészen biztos, hogy napi szintű aktivitás, állandó cselekvés jellemzi munkánkat. Ez adódik magából a nagycsaládosságból, hiszen minden nap számtalan megoldandó helyzet vár ránk, ugyanakkor abból is, hogy egy – jelenleg – 13 500 tagcsaládból álló közösség három évtizeden át másképp nem is tartható össze. Nálunk nagyon fontos a személyesség. Egy adott régióban szinte mindenki ismeri egymást, vagy legalábbis találkoztak már, hiszen számtalan programot szervezünk és szerveznek helyi egyesületeink az egyesületi születésnapoktól a gyermeknapon át, az anyák napján keresztül, a régiós találkozókig, családi napokig, a közös kirándulásokig, sőt a Mikulás ünnepség és a közös szilveszterezés sem ritka.
Rengeteg felületen és formában kommunikálnak a tagokkal és kiadványaik is vannak. Melyek ezek?
A közösségépítés és az értékfelmutatás érdekében jelentőssé vált az egyesület életében a kommunikáció. NOE Levelek című magazinunk 12 500 példányban (a többiek PDF formátumban kérik) jut el a családokhoz kéthavonta ingyenesen, facebook oldalunknak immár 21 ezer, „Nagycsaládos Szülők Klubja” csoportunknak pedig 17 ezer követője van. Működtetünk kulturális ajánló, piaci ajánló levelező listát is szintén sok ezer e-mail-címmel. Ide tartozik, hogy rendszeresen hirdetünk pályázatokat, amelyek anyagából nagyon szép könyveket jelentettünk meg. Nagycsaládos lettem! című könyvünkben a nagycsaláddá válás megélt történeteit, Mindent köszönök! című könyvünkben az érintettek által az örökbefogadás témaköréről írt írások kaptak helyet, Nagycsaládosok meséi című kötetünkben pedig a tagcsaládjainkból gyűjtöttük össze a legjobb, a szülők által kitalált és megírt mesét. Idén készülünk kiadni a meddőség témakörét bemutató könyvünket, amely szintén pályázatunkra beküldött őszinte vallomásokon alapul.
Az, hogy a nagycsalád segít a másik nagycsaládon, már a kezdetektől jellemezte a NOE-t. Most ez milyen formában nyilvánul meg?
Adománygyűjtő tevékenységünk jelentős. Angyali Csomagküldő Szolgálatunkat (ACSSZ) említeném elsőként, mert bár a kezdeményezés célja 14 éve, hogy segítsen a szegényebb családokban is méltón megünnepelni a karácsonyt, idén a járványhelyzetben is elindítottuk, s közel kétszáz angyal csatlakozott a programhoz, volt, aki több családnak is segített, így ötszáznál is több családnak tudtunk segíteni. Valójában nem adomány, de itt érdemes beszélnünk arról, hogy részben együttműködve CÖKA-val, részben önerőből száz befőzőautomatát juttatunk el egyesületeinkhez. Így tartósítószer-mentesen tudnak eltenni gyümölcsöket, főzhetnek lekvárt, szörpöt. Az a tapasztalatunk, hogy megosztják egymással tagcsaládjaink a készülékeket, így egy gép több család számára is hasznosul.
Sikeresen működünk együtt a CBA-val, így minden évben a CBA Príma üzletekben gyűjtünk az adventet megelőző időszakban. Az Auchan áruházlánccal együttműködve pedig tanszereket, s minden mást gyűjtünk, hogy megkönnyítsük a tanévkezdést. A helyi és regionális gyűjtések pedig ennél is gyakoribbak egyesületeinknél. A NOE tagkártyához is kétezernél több kedvezmény kapcsolódik, amelyben vannak országos elérésű szolgáltatók és helyiek egyaránt. A noe.hu oldalon települési, megyei, valamint tematikus bontásban lehet válogatni és keresni. Sőt, a kedvezményt kínálók is online tudnak regisztrálni.
Az évtizedek alatt sokféle társadalmi változást éltünk meg közösen. A családok szintjén, a mindennapi munkájukban ez hogyan jelent meg, milyen hatásokra kellett reagálni?
Amikor átvehettem az egyesület nevében az Európai Polgár-díjat, mondhattam el beszédemben, hogy az egyesület alapítása óta volt egy rendszerváltás, hat kormányváltás, időközben az Európai Unió tagjai lettünk, de sem a céljaink, sem feladataink nem változtak. Ez egyrészt mutatja, hogy értékeink kiállták az idők próbáját, s azt is, hogy megújulásra képes, valódi közösség vagyunk. Ugyanakkor a már említett hangsúlyeltolódásoknak minden alkalommal komoly alapja volt. A NOE megalakulásának egyik konkrét oka a személyi jövedelemadó bevezetésénél a gyermekszám megjelenítése volt, ami nagyon hátrányosan érintette a sokgyermekeseket, s jelezte, szükségünk van érdekvédelemre, s arra, hogy közösséggé szervezzük magunkat. Az érdekvédelem szerepe hangsúlyos maradt a Bokros-csomag idején is, hiszen az mélyen és negatívan érintette a családokat, a nagycsaládosokat pedig különösen. Szerencsére jelentős szemléletváltás történt a családpolitikában az elmúlt 10 évben, így az értékfelmutatás mára már hangsúlyosabb feladatunkká vált. Azonban ez is komoly feladatokat, kihívásokat jelent. Egyrészt meg kellett teremtenünk ennek a feltételeit: meg kellett újítanunk kommunikációs felületeinket, mind a honlapunk, mind pedig az online térben történő szerepvállalásunkat növelnünk kellett, emellett a szakmai együttműködéseket itthon és a nemzetközi térben is fokoztuk, hiszen a családdal kapcsolatos viták tere ma már messze túlmutat az országhatárokon. Így jelentősen növeltük nemzetközi jelenlétünket, konferenciákat szerveztünk, a nemzetközi családszervezetekben is aktívabbakká váltunk. Még 2016-ban elindítottuk a Családszervezetek Konferenciája-sorozatot, amelyen talán valamennyi civil családszervezet részt vesz, s ahol az operatív együttműködési lehetőségeket éppúgy meg tudjuk beszélni, mint az általánosabb témákat. Mindez újabb szakértelmet, új kollégákat is igényelt. Mindeközben szakértőink folyamatosan dolgoznak, véleményezik a családokkal összefüggő kormányzati elképzeléseket, s tagjainknak köszönhetően jelezni tudjuk a különféle véleményeket, javaslatokat is.
Mi jellemzi az ezredforduló óta a családok lelki állapotát? Pro- és kontra!
Úgy gondolom, hogy jelentősen átalakult a családok, s talán az egész magyar társadalom közérzete az elmúlt évtizedben. Ki merem jelenteni, pozitív családpolitikai fordulat következett be, amelyet ma már statisztikai tények is alátámasztanak. Nő a házasságok száma, s nő a termékenységi arányszám is. Ez nem csupán demográfiai értelemben fontos, de a magyar társadalom javuló közérzetét is jól mutatja. Jelentősége abban van, hogy jelzi, a családok már bíznak a jövőben. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke legalább azt az életszínvonalat élhetné, amit ő, s ha lehet, akkor még magasabbat. Ez természetes kívánság, de nem magától értetődő ez a bizalom, hosszú évek kitartó és hiteles munkája kellett hozzá. Ez egy olyan út, amelyen megállni nem szabad, visszafordulni pedig nem lehet, mert az az egész társadalom kárára történhet csak. Bízom benne, hogy mi civilek is hozzájárultunk ehhez.
Jelenleg is nagyot változik a világ, és ebben a családok élete. Egyik napról a másikra, a semmiből bukkant fel tavasszal a világjárvány. A NOE saját csapatában és a családok körében ez milyen új helyzetet teremtett, és milyen megoldásokat igényelt? Mi volt a legnehezebb?
A járványhelyezettel otthonaikban nem csupán a korábbinál több gyermek, de az aggodalom is megjelent. Gondoljunk bele, vannak családok, ahol az iskolák kényszerű bezárása miatt négy, öt, esetleg nyolc gyermek és kamasz töltötte együtt a napjait, miközben tanulniuk, enniük kellett, mosni, főzni kellett rájuk, miközben a szülők is „home office-ban” dolgoztak, kényszerű szabadságukat töltötték, vagy rosszabb esetben épp munka nélkül maradtak. Itt mi egyrészt adományokkal, gyors információszolgáltatással, tanulópárok szervezésével, NOE-FON nevű jogi és szociális telefonos segítségnyújtó szolgáltatásunk biztosításáéval, valamint pályázatok meghirdetésével próbáltunk segíteni. Mindeközben kollégáim is otthonról dolgoztak. Mióta vidéken enyhítettek a szabályokon, személyesen jártam végig a régiókat, hogy közvetlenül tudjunk beszélgetni arról, hogy mire van szükségünk, merre menjünk tovább a jövőben. A legnehezebb az volt, hogy minden közösségi programunkat, összejövetelünket le kellett mondanunk, így nehezebb támogatást, bíztatást nyújtani, s a NOE-n belül rendszeresek és szorosak a személyes találkozások, ez bizony mindenkinek hiányzott.
Köztudott, hogy Ön is nagycsaládos. Öt gyereket nevel férjével. A személyes élettörténet és a NOE-hoz való csatlakozás mennyire véletlenszerű?
Szerintem nincsenek véletlenek. Amikor megszületett a harmadik gyermekünk, egyszerűen úgy éreztük, hogy mi is szeretnénk csatlakozni a NOE népes táborához. Ezzel párhuzamosan egyszerűen felajánlottam szolgálataimat az Úristennek hálaként, amiért szép családom van, él a férjem és mindez egyáltalán nem magától értetődő, hanem ajándék. A többi már nem az én dolgom volt.
Mikor lenne a legboldogabb, ha milyen országban élnénk (és a gyerekeink) 20 év múlva?
Azt gondolom, hogy a jóravaló emberekből még mindig nincs túlnépesedés a Földön, szerintem az egyik feladatunk folyamatosan jobbá válni, példát mutatni a gyermekeinknek, hogy napról napra jobb emberekké váljanak ők is.
Az interjút Pálfay Erzsébet készítette.
Fotók: Vadócz Dávid
