"Ideje az Apaságnak!"
(TÁLENTUM, 4. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.04.08.
Hova lettek az apák a család életéből? Csak kenyérkeresésre jók? A mindennapok, a munkarendünk is arra van berendezve, hogy eleve keveset látják őket a gyerekek. Pedig ki lehet törni a mókuskerékből, akár azzal is, hogy az apa is belekóstol a gyes-be. Léder László pszichológus alaposan elmélyedt az apaszerep témájában, nem véletlenül őt kérte fel a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom, hogy legyen az APA-füzet társszerzője. A szakember elmondja, miért fontos, hogy csendes apaforradalom induljon!
Klinikusként miért pont az apaság témájában merült el ennyire?
Már az egyetemen felkeltette az érdeklődésemet ez a téma, nem értettem, hogy miért nem beszélünk apákról meg férfiakról. Az egyik oldalon azt tanuljuk, hogy minden dinamika, a családban nincsenek domináns szereplők, az egy közös játszótér. Ugye ez a modern pszichológia alapja, és ugyanezen pszichológia nem beszél az apáról?! Semmiféle férfi érzékenység nem vezérelt, csak billegett nekem ez az egész, a modern apaság kérdése. Aztán amikor Andrek Andrea pszichológus kollégámmal közösen megírtuk a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom felkérésére az APA-füzeteket, ez a téma ismét nagyon fontossá vált számomra. Akkortájt születtek a gyerekeim, és apaként próbáltam valami megfogható, evidencia alapú irodalmat találni, és nem nagyon találtam. Ez ismét saját igény volt, és a hozzám forduló apáktól szerzett benyomások is fontossá tették.
Ezért hozta létre az Apa Akadémiát?
Igen, ezekből a személyes tapasztalatokból jött az ötlete. Ahogy pszichológusként elkezdtem a témáról apákkal, anyákkal beszélgetni, előjött, hogy elképesztő igény van erre. Mint ahogy az is nagyon meghatározó mindenkinek, hogy milyen volt az édesanyja, én ugyanezt látom az apával. Mi az, hogy apa? Hová lettek ők? Miért fontos, hogy milyen volt a kapcsolatom az apámmal? Mit lehet azzal tenni, ha nem volt jó apám? – a kérdések mind-mind arra sarkalltak, hogy létrehozzam az Apa Akadémiát. Mindez egy fórum akart lenni, ahol erről lehet és tudunk beszélni. Amit ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnék, hogy ez nem egy alkotó klub, itt nem férfi önismereti újjászületés homályos és vékony jegén táncolunk, hanem itt szülői szerepekről beszélünk. Mindenkit arra szoktam ösztönözni, hogy hozza a párját, így nagyon sok a hölgy is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az apa mintánk, a bennünk élő apa a lányoknak, a nőknek, a feleségeknek ugyanolyan fontosságú. Nagyon sokszor látom, hogy párkapcsolati elakadás mögött valójában „apa-elakadás”-ról van szó. Mert a feleségnek vagy a férjnek olyan torz apaképe van, hogy nem tud mit kezdeni a férje, vagy a párja apaságával, így nem is tudja támogatni abban. Tehát ebben is dinamika van. Nemrég olvastam egy amerikai felmérésben arról, hogy az apáknak több mint a fele apaságának első két évében megszégyenítést él meg valamilyen formában – családon belülről, vagy kívülről, akár a médiából – emiatt offline apa lesz. Ezt én inaktív apaságnak hívom, melynek az az oka, hogy a családokban nincs meg az apakultúra.
Két kislány édesapja. Mit tart leginkább szem előtt a saját családi életében, van-e olyan rituálé vagy minimum amihez ragaszkodik? Milyen a családja apakultúrája?
Régóta dolgozom home office-ban, a feleségem operaénekes, így mindkettőnk élete rugalmasan alakítható. Ettől függetlenül neki naponta több órát kell énekelnie, gyakorolnia, és ezt meg kellett oldanunk. Ezalatt én ugyanúgy megcsinálok mindent a család, háztartás körül, ami szükséges. Hogy példát hozzak: a kisebbik gyerekünkkel én vagyok GYES-en. Reggelente gyakran én kelek először, megfőzöm a kávét, reggelit készítek, megetetem a kislányunkat. A feleségem eközben pihenni tud, mert éjjel többször felkelt és szoptatott. Ezt én nagyon férfiasnak gondolom, maximálisan része vagyok a családi életünknek, segítem a feleségem, de ez kölcsönös, és így normális.
A férfiak identitásuk jelentős részét a munkájukban, és a családfenntartó szerepükben élik meg. Így az ezekkel kapcsolatos változást, akár csak a megszokott struktúra elvesztését nehezen viselik.
A problémát inkább a rögzült rendszereinkben látom, és a munka-magánélet kultúránkban látom. Ha tetszik, ha nem, Magyarország is még úgy van berendezkedve, hogy a férfiak legyenek az elsődleges keresők. Az anya megszüli a gyereket, az apa pedig teremtse meg az egzisztenciát. Pont ez az a modell, amiből ki kellene jönnünk. Az apaszabadságok terén is az egyik legutolsók vagyunk Európában. Ez alól a külföldi hátterű multinacionális cégek sok esetben már kivételek, jó példával járnak elöl. Van cég, ahol több mint 6 hónap, más cégeknél születéskor 2-3 hónap is jár az apának. Ausztriában pedig tavaly óta 1 hónap fizetett szabadság jár nekik, amit kötelező kiadni azoknak, akik igénylik. Szerencsére ez a társadalmi igény a fiatal munkavállalók körében már megjelent. Elhelyezkedéskor ők már nézik, milyen apabarát intézkedések vannak az adott cégnél. Itt nem férfiügyről van szó! Egy édesanya akkor kapja a legtöbb segítséget, ha szülés után a férje (is) otthon van vele, és támogatást nyújt. Ez a családok párkapcsolati épülését is szolgáljuk. A csendes apaforradalom egyben csendes anyaforradalom is, innentől kezdve pedig csendes párkapcsolati forradalom!
Mit tanácsol most azoknak a home office-ra "ítélt" Apáknak, akik a megkötések miatt szokatlan üzemmódban a nap 24 óráját családjukkal, gyerekeikkel töltik?
Azt látom, hogy – főleg a fiatalok – nagyon értően és egyre pozitívabban reagálnak az apaságra. Intenzíven élik meg ennek az érzelmi szintjét. Az apáknak ez most egy új, érdekes lehetőséget adhat, hogy annyit lehetnek a gyerekükkel, gyerekeikkel, családjukkal, ami máskor nem adatik meg. Ami ezt nyilván be tudja árnyékolni, az az egzisztenciális szorongás, ami most sokaknál reálisan jelen van. A megkérdezettek fele fél attól, hogy elveszti a munkáját. Így nehéz „jó fej apának és anyának” lenni. Azért hallani vad megoldásokról, hogy nincs kire hagyni a gyereket, anya vagy apa éjszaka dolgozik, hogy behozza a munkáját, váltják egymást, vagy valamelyikük átkérte magát éjszakai műszakba. Ez most nem békeidő. Az anyák számára az összezártság azt mutathatja meg, hogy milyen kiváló az én férjem! – Lám, most, hogy nem kell folyamatosan ügyfelekhez járni, meetingeket vezetni, döntéseket hozni, egész nap autóban ülni vagy telefonokat intézni, hogy feltalálja magát itthon is! Milyen jól eljátszik a gyerekekkel, ha kell, tanul is velük, besegít a háztartásba. Nagyon sokszor elmondják édesanyák, hogy meglepődnek, – mert nem ilyen mintát hoztak – hogy amikor a férje otthon maradt, milyen jól csinálta. Ismétlem, ez egyben lehetőség, és semmiképpen ne kényszerként éljék meg a családdal való összezártság idejét. Micsoda új dimenziókat nyithat meg a szülő-gyerek kapcsolatokban is. Reggel nincs kapkodás, otthon együtt indul a nap, reggelizés, beszélgetés, tervezés aznapra: ki, mikor mivel foglalkozik. Sokaktól hallottam, hogy mennyivel derűsebb lett a tanuláshoz való viszonyuk is. A kistestvérek pedig attól virágoznak ki, hogy együtt lehetnek nap közben a nagyobbakkal. Ez sokaknak pozitív erőnlétet ad a nehézségek kezelésében!
Léder Lászlóval Pálfay Erzsébet a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom országos hálózatvezetője beszélgetett.
