Küzdelmeink szabályait a testvérrel jó megtanulni
(TÁLENTUM, 13. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.07.09.
„A többgyerekes családoknak most együtt kell megoldani ezt a helyzetet, és lehetőség van valami jobbat kihozni belőle!” – így vélekedik a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kiadásában most megjelent Testvér-füzet pszichológus társszerzője a koronavírus-járvány szülte újfajta családi feladatokról. Andrek Andrea nagyon hasznosgondolatokat oszt meg a könyvecskében, és határozottan vallja, hogy nem szerencsés, ha a gyerek dönt arról, legyen-e kistestvére. Ellenben előny, ha nem csak az óvodába kerülve fedezi fel a gyermek, hogy vannak rajta kívül is kortársak a világon, hiszen a testvéri viszony jó gyakorló terepe az emberi konfliktusok megoldásának.
Miért jó, ha van testvérünk?
Általában erről az oldalról szoktuk megközelíteni a testvérkérdést, és fel lehetne sorolni, hogy mit is jelent az embernek, hogy van testvére, de fontos leszögezni: az hogy van testvérünk, az amiatt van, hogy – jó esetben - a szüleink úgy döntöttek, hogy szeretnének több gyereket. Tehát gyerekként nem a mi döntésünk, hogy lesz-e testvérünk, sőt azt is látjuk, hogy családdinamikai vagy testvérdinamikai szempontból nem szerencsés a gyerekek kérésére vagy nem kérésére dönteni arról szülőként, hogy legyen-e még egy gyerekünk, legyen-e a gyerekünknek testvére.
Testvérrel felnőni mégis sokféle előnnyel jár…
Ez így van. Elmondható – és tudjuk kutatási eredményekből, – hogy testvérközösségben sokkal optimálisabb például a mozgásfejlődés, a beszédfejlődés. A hasonló korosztályban lehet például megtapasztalni a közös játék során azt is, kinek milyen az ereje, az ellenerő, amivel szemben van, mik a küzdelemnek a szabályai. És nem az óvodába kerülve tapasztalja meg a kisgyerek először, hogy egy gyerekközösségben milyen is az ő ereje.
Nézzünk rá az érzelmi oldalára is!
A testvérek éveken át tartó szemtanúi és érzelmi társai egymásnak, mert megtanulják az érzelmeknek a nagyon finom olvasását. Megismerik, hogy a másik mire gondol, mit érez egy adott pillanatban, megtanulják egymás érzelmeinek a lenyugtatását, összeveszés után a kibékülést, a megbocsájtást. A testvérség nagyon jó gyakorló terepe az emberi konfliktusok megoldásának is, annak, hogy mikor engedjek, mikor tartsak ki valami mellett, és mindezt a veszteség fenyegetettsége nélkül.
Ez kicsit olyan, hogy nem tudom úgy megbántani a másikat, hogy a kapcsolatnak vége szakadjon, mint mondjuk egy barátságnak?
Nem teljesen, mert vannak súlyos vétkek, és azt is látjuk, hogy vannak olyan mély konfliktusok, amelyek szétvisznek testvérkapcsolatokat, tehát ez nem mondható ki teljes mértékben, de egy adott tartományon belül sokkal kevésbé fenyeget a kapcsolat elvesztése. Összességében nagyon sok tapasztalatot tud szerezni a gyerek arról, hogy hogyan működnek az emberi kapcsolatok kortárs csoportban, mert sokkal védettebbek, egymásra szorultabbak testvérként. Nyilván szülőkkel is kialakul ez, de a testvérrel sokkal differenciáltabban.
A testvérség időben is a leghosszabb vérségi kötelék…
Ideálisan egy életre szóló kötelék. Túlmutat sokszor még a legszorosabb barátságokon is, és ami a legfontosabb, hogy akkor, amikor már a szüleinket elvesztettük, a testvéri kapcsolatok még akkor is várhatóan megvannak, és az a fajta közös családi múlt, ami összefűz bennünket, azt a testvérek biztosítják. Hisz ők voltak a szemtanúi mindannak, amikor még kisgyerekek voltunk. És ezek olyan fajta megtapasztalások, amelyeket kortárs csoportok, barátok nem tudnak biztosítani. Azt hiszem ezek a nagy összefüggések, amelyekkel kapcsolatban mindenképpen előnyt jelent, ha valakinek van testvére.
A mostani három hónapos összezártságnak, a karanténnak mi a pozitív hozadéka a szűk családi rendszerekben?
Ez egyfajta egymásrautaltság – nincs barát, nincs játszótárs, osztálytárs – együtt kellett megoldani a helyzetet, és valami jobbat kihozni belőle a végére. Azt látom, ahogy családokkal dolgozom online, hogy valójában azok a mintázatok erősödnek fel ilyenkor, amelyek amúgy is jellemzőek az adott családra, csak szélsőségesebben. Tehát ahol egyébként is sok a konfliktus, most jellemzően még több, és igen nehezen küzdöttek meg ezzel a helyzettel. Különösképpen ha kicsi az élettér, vagy ha valamelyik szülő elvesztette az állását, az komoly kihívások elé állította a családot. Akiknek nehéz most, azt el kell ismerni, hogy mindenkire nézve megterhelő.
Közben mindenkit bíztatunk arra, hogy ismerje fel, milyen lehetőségeket rejt magában egy ilyen helyzet. Vannak szép történetek, amiket elmesélnek. Saját tapasztalatom, hogy érettebbek lettek a gyerekeink ezen időszak alatt. Olyan, mintha hirtelen megnőttek volna, a mindjárt 18 éves fiam és a 12 éves lányom. Olyan komolyan viselkednek, és ezt többen többféle életkorú gyerekeknél is tapasztalják, mesélik. De még egyszer hangsúlyoznám, hogy azoknál a családoknál látom ezt a hozadékot, akiknek sikerült eredményesen megküzdeni ezzel a helyzettel, és ahol a szülőkben is meg tudott maradni emiatt a nyugalom.
Andrek Andreával Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom országos hálózatvezetője beszélgetett.
