Megkérdeztük Kopp-Skrabski díjasainkat:

Hogyan készülnek az idei karácsonyra?
Mit üzennek az új év közeledtével a világnak?

Dr. Nagy Natália:

Az idei karácsony számunkra teljesen más, mint előző években. Az ukrajnai események sorozata, a háború megnehezíti a készülődést, a várakozás időszakát is megmásítja.

Ez az időszak minden évben mozgalmas a családom számára. Mivel a férjem három település elöljárója, ilyenkor szeretetcsomagokat készítünk a rászorulók részére, kézbesítjük a Vöröskereszt által hozzánk eljuttatott adományokat. Tesszük ezt szeretettel, de szomorú szívvel, hiszen egyre több idős ember marad a településeken egyedül, mert a fiatalok külföldre települtek át az Ukrajnában kialakult helyzet miatt.

Igyekszünk felülemelkedni a mindennapok eseményein. Kézműves-foglalkozást szervezni a települések gyerekei számára, ahol mézeskalácsot díszíthettek, természetes anyagból fenyőfadíszeket alkottak, gyöngyöt fűztek. A Sodró együttes által vezényelt táncházzal akartuk a gyerekeket kilendíteni a mindennapok szürkeségéből, s támogatni az ünnepre történő hangolódásban.

Az idei karácsony a családunknak is nehéz lesz. Nem csupán a légiriadók és a folyamatos áramkimaradások miatt, de évtizedeken keresztül nagy családi körben ünnepeltük a szeretet ünnepét, ez az első olyan év, mikor szűk családi körben fogjuk elfogyasztani a vacsorát, énekelni a fa alatt, hiszen a mi családunk tagjai is külföldön folytatják életüket. Édesanyámmal készítjük majd az ünnepi asztal finomságait, édesapám, férjem és lányom, a hagyományoknak megfelelően, fenyőfát díszít majd. Ezután kántálunk, és kérjük istent, hogy adjon végre békét Ukrajnában, hogy megmaradhassunk és tevékenykedhessünk, hogy megmaradjon ez a csekélyszámú kárpátaljai magyarság.

Az ember, míg meg nem tapasztalja, hogy milyen minden nap bizonytalanságban élni, úgy, hogy nem tudja, mit hoz a jövő, addig nem tudja igazán értékelni a békét.

Azt üzenem a "világnak", hogy értékeljék az életet, a békés életet, szeressék egymást, lássák meg a másik ember fájdalmát, nehézségeit, és tegyenek meg mindent, hogy embertársaikon segíthessenek, hiszen ettől lesz jobb, élhetőbb a világ.

Steinbach Éva:

A karácsonyt a szűkebb és tágabb családdal fogjuk tölteni. Hála Istennek nálunk mindkettő népes. Ha mindenki egészséges lesz, akkor 25-én 7 élő gyermekünk, 6 házastársuk és 14 unoka lesz nálunk a szüleimen kívül. A régi Szentestékhez képest viszont idén nagyon kevesen, már csak 3-an leszünk, a legkisebb, és már egyetlen nem házas gyermekünkkel. Ez nyilván jelent könnyebbséget is, de elengedést is, amit nem mindig könnyű megélni.

Ekkora családnál kihívás az ajándékozás. Számomra a legnagyobb ajándék az lesz, ha mindnyájan együtt lehetünk.

Nehéz nem közhelyeket mondani a 2. kérdésre. Az elmúlt 2 karácsonyt a Covid, a mostanit a szomszédunkban dúló háború, és az ezekkel járó bizonytalanság, aggódás árnyékolja be. Mindkettő olyan, amit nem tudunk befolyásolni.

De ha megpróbáljuk mindnyájan a saját helyünkön, kis- és nagy családunkban, munkahelyünkön megtenni azt, ami rajtunk múlik, a tőlünk telhető legjobbat, akkor jobbá tehetjük a világot.

Prof. dr. Kapitány Ágnes és prof. dr. Kapitány Gábor:

A karácsony számunkra az év kiemelt ünnepe. Az adventi várakozás kezdetekor feldíszítjük lakásunkat általunk és gyerekeink által készített karácsonyi díszekkel, kicsi Betlehemmel, adventi koszorúval. Szűkebb pátriánkban, Adyligeten évek óta az ádventi időszakban összegyűlünk és szép karácsonyi énekeket énekelünk közösen. Ugyancsak az ünnepi várakozáshoz tartozik, hogy gyerekkori barátainkkal ádvent első hetében találkozunk és gitárkísérettel, néha kánonban is, végig énekeljük karácsonyi dalainkat. A több tucatnyi ének között vannak kevésbé ismert szép dalok is, amelyeket az évek során barátainktól, tanítványainktól tanultunk. A közös éneklésekbe most már nem csak gyerekeink, hanem kisunokáink is bekapcsolódnak és ez mindig felemelő érzés. Karácsony előestéjén rokonainknak és barátainknak Gábor az évre írt karácsonyi versét szoktuk elküldeni. Magukat az ünnepeket családi körben töltjük.

Mi más is lehetne a 2022-es év üzenete, mint a béke vágya, annak a reménye, hogy az emberiség végre felismeri: minden háború bűn az ember ellen.

Karácsony, 2022

Egy lyukas tetős istállóban
–Szétlőttek mindent a tüzérek –
Vajúdik egy fiatalasszony.
Ökör és szamár reá réved.

Szolgáit a pénzek királya
Már elküldte kisdedet ölni.
De ő most csupán arra gondol:
Mennyire fájhat Istent szülni?

Ó, kisbaba, szüless, szüless meg!
–Mindent elfed a gyermekillat –
S a tető lyukán reményt ragyog be
A zászlókra nem festhető csillag.

Dr. Mező Katalin és dr. Mező Ferenc:

A karácsony csak egy-két nap az évben a többi közül, mégis meg van az a különlegessége, hogy az egymás iránti szeretetet valahogy fokozottabban érezhetjük át ezekben a napokban, hetekben. Mint minden évben, most is nagy örömmel várjuk ezeket a napokat, mivel a karácsony nálunk elsősorban az együttlétről, a nagy beszélgetésekről, a közös mókázásról és a nevetésről szól. A családunkban szokás, hogy az ünnepi napokban, mindenkinek a saját kedvenc ételét főzzük meg. Így előfordulhat, hogy 8-10 különféle étel, sütemény kerül az asztalra. Ennek érdekében, már hetekkel korábban elkezdődik annak a kipuhatolása, hogy melyek azok az ízek, amelyekkel a gyermekeinknek egyenként, személyre szólóan és magunknak is kedveskedhetünk. Leggyakrabban közösen főzőcskézünk, terülj-terülj asztalkát varázsolunk a meleg szobában a szépen feldíszített karácsonyfa mellett, és az étkezések közben jókat beszélgetve visszatérnek azok az élmények, ízek és emlékek is, melyeket az adott évben éltünk meg.  Igyekszünk a lehető legtöbb időt együtt tölteni ezekben a napokban és elmélyedni egymás szeretetében. Az így együtt eltöltött idő olyan erőt épít lelkünkbe, mellyel sikeresen és energiával telve tudjuk elkezdeni az új évet. Kívánjuk, hogy minden család boldogságban és békességben élhesse át a karácsonyi ünnepeket! 

Kedves Világ!

Egy egészen egyedülálló és fantasztikus dolog, hogy létezel, s mi emberek veled, részedként létezhetünk. Jó lenne, ha ez így maradna továbbra is! Vannak persze gondok – ezt a Télapó is tudja, érzi, hiszen a rengeteg ajándék mellett sok-sok virgácsot is szétoszthatna a bolygót pusztító, marakodó Homo Sapiens Sapienseknek. No, de Ő nem olyan, ugye? Meg különben is: az erdőkért is kár lenne! Sokkal előre mutatóbb lenne tehát, ha nem kárhoztatnánk sem a Télapót, sem a krampuszait favágásra, virgácsgyártásra, s mindenki igyekezne jó lenni, és jót tenni – legalább a saját szűkebb környezetében! Sokféleképen lehet ám jót tenni – például jó szóval, tanáccsal, a másik meghallgatásával, vagy bármilyen más módon. Mindez sokszor még pénzbe sem kerül. Jó szándék kérdése az egész. Kedves Olvasó! Te kinek segíthetsz? Kivel tehetsz jót? Van ötleted?

Perge Anna:

A karácsonyt várva felmerülhet bennünk a kérdés: „Vajon miben rejlik a karácsony varázsa?” Gyermekként meglátjuk a nagy pelyhekben hulló hóban, a nappali ablaka előtt feldíszített karácsonyfában, a színes égőkben, vagy akár egy csillogó üveggömbben. Majd később mindezen élmények mellett érezzük, hogy a csoda ott lapul anya bejglijében, abban, ahogyan apa a fenyőfát faragja a karácsonyfatalpba, de a karácsony varázsa ott van az ünnepi asztal körül is… A csoda valójában bennünk van. Ez az ünnep megmutatja nekünk, hogy egyik legértékesebb kincsünk szeretteink körében lennünk, amely érzésnek az év minden napján kiemelt helye kell legyen az életünkben.

Az Újév közeledtével: Számtalan fogadalommal, ígérettel és kívánalommal találkozunk egy új év közeledtével. Hogyha nem is hoz nekünk a következő év bármi újat, ne feledjük értékelni, ha nem vesz el tőlünk semmit, ami régi.

Dr. Polcz Péter:

Kisgyermekek mellett kevés lehetőségünk volt tudatosan felépíteni az adventi készület rendjét. Saját erőnkből nem is tudnánk felkészülni a karácsony misztériumára. Ez kegyelem, a Szentlélek ajándéka, pl. egy szemünk elé bukkanó lelkigyakorlatos könyv formájában, ami évek óta ott porosodik a polcon, de valamiért most feltűnik, beleolvasok és megragad. Vagy egy pillanat, amikor megélhetem amint a kisded gyermekem rácsodálkozik a létezésre. Vagy annak villanásszerű felismerése, hogy minden hétköznap a maga örömeivel, nehézségeivel együtt megszentelődött azáltal, hogy maga Jézus, a Fiúisten ´élte ezeket végig a gyenge emberi testben.

Jálics Ferenc SJ atya arra hívja fel a figyelmünk [1], hogy megnőtt a keresztény emberek, közösségek ´es családok egyéni felelőssége a (világ kezdete óta örökérvényű) emberi és keresztény értékek megőrzésében és továbbadásában. Barsi Balázs OFM atya még azt is kijelenti, hogy ” minden keresztény család egy Noé bárkája”. Fontosnak tartom tehát, hogy legyünk ezen felelősségünk tudatában ´es ennek szellemében döntsünk mindennap az Élet és ennek tovább hagyományozása mellett. ´

Hivatkozások [1] Jálics Ferenc SJ. Fejlődik a hitünk. Korda Kiadó, Kecskemét, 2007. (Függelék: Isten népe – az Egyház reménye).

Dr. Szűcs Kinga Beatrix:

Mint általában: adventi családi és baráti összejövetelekkel, egymás kívánságainak kipuhatolásával, az ajándékok beszerzésével/elkészítésével, süteménysütéssel, ráhangolódással. Mivel a gyerekek már elég nagyok, idén talán végre összeáll a családi zenekar (cselló, oboa, két hegedű) néhány karácsonyi dal erejéig.

Jó lenne, ha nem mindig mi akarnánk üzenni „a világnak”, hanem megpróbálnánk meghallani, érzékelni, letapogatni, mit szeretne üzenni a világ nekünk. Mindennél jobban szeretjük saját hangunkat hallani, de ha kinyitjuk a fülünket az emberitől eltérő hangokra és nyelvekre, olyan sokszólamúságra bukkanunk, amelynek révén ráébredhetünk arra, hogy nem vagyunk egyedül: a világ szövevényes kapcsolatisága ölel körbe és tart fenn bennünket.

TÁLENTUM | 2022.12.21.