Október 10. A Lelki egészség világnapja
(TÁLENTUM, 53. rész)
haromkiralyfi.hu | 2022.10.11.
A Lelki Egészség Világszövetsége kezdeményezésére 1992 óta emlékeznek meg minden év október 10-én a lelki egészségről. A hangsúly a lelki egészség fejlesztésén van, mivel minden ember élete során alapvetően számos olyan helyzettel találkozhat, mely felboríthatja pszichés egyensúlyát. Egy szerettünk halála, válás, munkahely elvesztése, vagy a gyermekkorból hozott traumák mind a lelki egyensúly megbomlásához vezethetnek. Nem beszélve olyan váratlanul fellépő drámai eseményekről, mint egy világjárvány, vagy háború kitörése. Ezek lelki hatása ilyenkor nem kímél sem felnőttet, sem gyereket. Ezekről beszélgettünk dr. Földi Rita klinikai szakpszichológus, neuropszichológussal.
A neuropszichológia a pszichológia tudomány egyik alkalmazott területe. Miért pont ezt választottad?
Elsőként Porkolábné dr. Balogh Katalin, az ELTE docensét kell említenem, aki már az 1980-as években a tanulási zavarok és a hiperaktivitás kutatásával és megoldási lehetőségeivel foglalkozott. Ő írta a „Kudarc nélkül az iskolában” c. könyvet 1986-ban, aminek hatására írtam meg a kisdoktori disszertációmat (1993) és végeztem el a pedagógiai és iskolapszichológus szakképzést. (1995) Elsősorban a mozgásos játékok kognitív fejlesztő hatásaival foglalkoztam kutatásaimban, és publikációimban. Közben a hiperaktivitás kurrens téma lett a kutatók és a pedagógusok között, lévén egyre több gyermek mutatta a hiperaktivitás és figyelemzavar tüneteit. A ’90-es évek második felében meglehetősen nagy mintán vizsgáltuk (mintegy 1000 fő 5-6 éves gyermek részvételével) a hiperaktivitás figyelemzavar olyan jeleit melyek nehézséget jelenthettek az iskolai teljesítményben. Ebből a kutatásból írtam Ph.D disszertációmat, (KLTE) és a védés után a „Hiperaktivitás és tanulási zavarok” c könyvet, 1998-ban.
Azóta, elkötelezett kutatója lettél a különböző funkciózavaroknak.
Igen, részben ennek a kutatásnak az eredményeit vittem tovább, olyan konkrét funkciózavarokat vizsgálva melyek esetében a korai terápia/ fejlesztés preventív hatású lehet. Ennek a kutatásnak az eredményeit az Ideggyógyászati Szemle hozta le 2003-ban. (Közben már elvégeztem a Klinikai gyermek és ifjúsági szakpszichológiai képzést, valamint a Neuropszichológiai szakpszichológus szakképzést is, - meg módszerspecifikus képzésként a CSAKIT csoportanalitikus képzését. Közben publikáltam az Óvodai Nevelés, az Iskolakultúra, Pszichológiai Szemle, Fejlesztő Pedagógia folyóiratokba, de olykor ismeretterjesztő cikkeket is írtam. A kutatás vonala kiegészült a környezeti tényezők vizsgálatával, az ADHD (most már így szakszerű) személyiség alakulására való hatásával. Ezek eredményéről a Hiperaktivitás organikus és lelki háttere című könyvemben írok.
Az elmúlt évtizedekre visszatekintve, elsősorban mivel keresték meg szülők a gyermekpszichológusokat, és mára ez változott-e?
A gyermekkorú csoportot a tanulási zavarok és ADHD-val érintett gyermekek jelentik, a fiatal korosztály pedig meglehetősen változatos problémákkal jelentkezett. Ma, ahogy a körülöttünk lévő világ változik, egyre újabb kihívások jelennek meg a fiatalok és természetesen szüleik és a szakemberek számára is. Leggyakrabban a társas alkalmazkodás zavarai, a teljesítményszorongás, egyéb szorongással összefüggő kórképek száma emelkedett jelentősen. (fóbiák, kényszerek, szomatikus tünetek) De a pedagógusok is nehéz helyzetben vannak, egyre több a viselkedésprobléma, az öntörvényű viselkedés, az alkalmazkodási zavar. Nem könnyű sem a gyereknek, sem a szülőnek sem a pedagógusnak, és nekünk szakembereknek sem.
A WHO a szorongás évszázadának nevezte a XXI. századot. Mi a szorongás, és miért lett "népbetegség"?
Nézőpont kérdése, hogy mit nevezünk népbetegségnek. Heinz Kohut a 1960-as években írta: „a modern ember a figyelem hiányától szenved” hm…. azóta? Komolyra fordítva: a szorongás minden embert érint, önmagában nem tekinthető betegségnek, bárki átélheti egy korábban még nem tapasztalt stresszhelyzetben.
A szorongásos zavarok esetén az egyén olyan mérvű irreális félelmet él át, ami akadályozza a normális életvezetést. A tünetek több hónapon keresztül fennállnak.
A szakmai irányelvek alapján több csoportba sorolható:
- Pánikbetegség (felnőtt korban)
- Fóbiák (agorafóbia, szociális fóbia, speciális fóbia…)
- Kényszerbetegség
- Generalizált szorongásos zavar
- Poszttraumás Stressz zavar
A szorongásnak melyek a gyermekkori tünetei?
A gyermekkori tünetek változatosak, és az adott életkor „feladataival” állnak kapcsolatban, így elsősorban a tanulás, iskolai teljesítmény romlása, az egyéni képességi szinttől való jelentős elmaradás, nyugtalanság, visszahúzódás olykor agresszió/ autoagresszió. (önsértés főleg serdülőknél) beilleszkedési/magatartási zavarok jellemzőek.
Kisebb gyermekeknél mi válthatja ki, és milyen formákban jelenhet meg?
Az óvodás korosztálynál a szülőről való leválás nehézsége a jellemző. (óvodai beszoktatás elhúzódása) gyakran testi tünetek, fejfájás, hasfájás, éjszakai felriadások, azok a jellemző tünetek, amelyek intervenciót igényelnek a tünetek elhúzódása esetén. Természetesen itt is megjelenhetnek fóbiák és kényszerek, gyakran rituálék formájában mint a 126. jóéjszakát puszi, vagy hogy nem alszik el a gyermek csak a szülővel.
A szomszédunkban zajló háborútól is sok gyerek szoronghat. Hogyan tudunk erről "jól" beszélgetni velük?
A gyermek kérdéseire válaszolni kell, de külön ne kezdjünk diskurzust a témáról, ez bizonnyal fokozza a gyermek szorongását. (a szülő szorongása mindig). A legjobb, ha a segítségnyújtást helyezzük előtérbe. (az aktivitás oldja a szorongást) mi az, amivel már nem játszol, mit tudunk felajánlani az ide menekülő gyerekeknek. Készítsünk csomagot és vigyük el egy karitatív szervezetnek, ahol ilyennel foglalkoznak.
És ha már szükséges képzett szakemberhez fordulni, elegen vagytok?
Nos, erre egyértelműen nem a válasz, ennek különösen a Covid időszak után nyilvánult meg a jelentősége, nagyon sok gyermek és fiatal (vagy a szüleik) jelentkeztek, és már a kollégákhoz sem lehetett időpontot kérni. Ez persze természetes, hogy azokat a korosztályokat érinti leginkább az alkalmazkodás zavara, ahol kiemelt, életkor specifikus a társas kapcsolatok alakulása. Az egyetemi kutatócsoportunk (Reziliens Fejlődés - Pozitív Kutatócsoportot 2018-ban a KRE, Fejlődéslélektani Tanszék) így a reziliencia / rugalmas ellenállóképesség vizsgálatát állítottuk a középpontba. A kutatásaink alapján készült tanulmányokat a PSYCHOLOGIA HUNGARICA CAROLIENSIS (2064-2504 2064-3101): VIII 3 pp (2022) szakmai oldalán foglaltuk össze.
Laikus szinten, melyek a legfőbb konklúziói?
A korábbi kutatásunknál - ami a covid első hulláma közben készült-, néztük a rezilienciát, a stressztűrő képességet, azt hogy melyik korcsoportnál hogyan alakulnak ezek, és már akkor is, azt kaptuk, hogy a férfiaknál magasabb a reziliencia, a nőknél magasabb a stresszérzékelés. Ugyanakkor, azt is látjuk, hogy a nőknél a társas támogatás és annak az igénye nagyobb, mint a férfiaknál, ami egy protektív faktor a megküzdés mechanizmusaiban. És a későbbi kutatásokban - ami a Fehér könyvben jelent meg, 2022 januárjában -. már a végzettséggel vizsgáltuk, és azt találtuk, hogy a 8 általánosnál kevesebbet végzetteknél alacsonyabb a reziliencia, és a legalább BA-t végzetteknél a legmagasabb a lelki ellenállóképesség. Azt is tapasztaltuk, hogy a stressz nem mutat emelkedő tendenciát a Covid első hullámához képest. Összefoglalva tehát, az derült ki, hogy a Covid kapcsán kialakult feszültségekre van még tartaléka a társadalomnak, vagyis tudunk alkalmazkodni. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez még az ukrán-orosz konfliktus kialakulása előtt történt, tehát hogy azóta milyen mutatók vannak, azt még nem ismerjük.
Kérdés marad tehát, kire, mire hogyan hatnak azok az új negatív események, amik napjainkban is zajlanak?
A 20-30 éves korosztálynak, akik a jóléti társadalomban nőttek fel, nincs tapasztalata arról, hogy hogyan lehet szűkös kilátások idején élni, ilyen helyzetekkel megküzdeni. Nekik a fogyasztás az természetes. Most viszont, azt látjuk, hogy olyan mechanizmusok szükségesek, amelyek a tudatos, ésszel történő fogyasztással kapcsolatosak.
A Covid ebből a szempontból más volt, mert a lezárások miatt, a magány miatt az idősebbek nem tudtak úgy családjukhoz, egymáshoz kapcsolódni, akkor ott volt jelen a magasabb stressz szint. Úgy tűnik, hogy ehhez viszont ők tudnak majd jobban alkalmazkodni, mert hozták a szüleik és saját korábbi tapasztalataikat.
Az interjút Pálfay Erzsébet a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom alelnöke készítette.
