Sok fiatal érkezik törött családból
(TÁLENTUM, 5. rész)
haromkiralyfi.hu / 2020.04.14.
Életápolás haladó szinten
Az Antióchia-közösség a katolikus hit mélyebb megélését segítő mozgalom. A 90-es évek óta Magyarországon is rengeteg ember, házaspár ismerkedett meg vele. Hazai meghonosítói, Bittsánszky János és Sári élet és szeretetkapcsolat-ápoló munkájáért kapta a Kopp-Srabski-díjat.
2019-ben a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom szakmai zsűrije Önöknek ítélte a Kopp-Skrabski házaspároknak járó díját, amellyel minden évben egy közösen alkotó, együtt dolgozó házaspárt tüntet ki. Mit érdemes tudnunk az Antióchia Mozgalomról, melyben 25 éve együtt tevékenykednek?
Az Antióchia hivatalos elnevezése Katolikus Ifjúsági Lelkiségi Mozgalom. Ha valaki ezt hallja, könnyen gondol egy általa már ismert ifjúsági kezdeményezésre. Az Antióchia alapvető célcsoportja valóban az ifjúság, hiszen fiatalokat (a 16-24 éves korosztályt) gyűjt plébániai közösségekbe, de erős családszemlélettel működik. Lelkiségi mozgalom, hiszen abban támogatja a fiatalokat, hogy hitük elmélyüljön, Krisztushoz és egyházához közelebb kerüljenek. A mozgalom szó sajnos sokunknak rosszul hangzik, pedig Jézus arra hív bennünket, hogy „menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet”, vagyis hogy éljen bennünk a missziós késztetés, ami az Antióchának a sajátja. A családszemlélet sok ponton fölfedezhető az Antióchia életében. Minden közösségnek tagja egy vagy két házaspár, úgynevezett szülőházaspárok, akik stabilitást és szentségi házasságuk példáját adják a közösségnek. Szeretik, elfogadják és befogadják a fiatalokat, és irányt mutatnak keresztény életünkben. Sok fiatal érkezik törött családból, és itt kaphatnak példát saját életük alakításához. A témák során, amiket a fiatalok a heti találkozók és az évente kétszer sorra kerülő Antióchia Hétvége során feldolgoznak, szintén hangsúlyozzák küldetésünket a saját családunk felé. Maguk a közösségek is az egyházcsalád képét mutatják, ahol a „szülők” támogató jelenlétében a fiatalok az egymás iránti őszinte, elfogadó szeretetüket megélhetik. Fontos hangsúlyozni, hogy ezekben a közösségekben a feladatokat a fiatalok végzik, tehát a közösség működése az ő aktivitásuk, lelkesedésük, tettrekészségük gyümölcse. Kipróbálhatják magukat a legkülönbözőbb feladatokban, fejlődhetnek tehetségeikben. Ezáltal erősödik bennük a közösség iránti elkötelezettség, a szolgálat öröme egyházunkban. Ideális lenne, ha bármilyen más típusú ifjúsági közösségnek is nem egy személy, hanem házaspár lenne a felelőse, házasságuk, szeretetkapcsolatuk példáját adva a fiataloknak.
Feltételezem, nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy két középkorú ember komolyan eltervezze, akár elhiggye, hogy évek során fiatalok ezrei fogják megkeresni, és hallgatni tanácsaikat? Ez Önökben hogyan fogalmazódott meg, vagy kívülről jött a megkeresés?
Az indulásban nem volt semmiféle tervszerűség. Akkor már tagjai voltunk a Házas Hétvége mozgalomnak, de nem éreztük, hogy ott kellene komolyabb feladatokat vállalnunk. Viszont rajtuk keresztül érkezett a meghívás, hogy az ausztrál Antióchia közösség támogatásával bele lehetne kezdeni Magyarországon is az Antióchia elindításába. Az induláshoz szükség volt 8-10 megfelelő korú fiatalra, egy befogadó plébániára és egy házaspárra. A Házas Hétvége akkori vezetői fölkerestek bennünket, és fölkértek, hogy legyünk mi a házaspárja ennek a kis csapatnak. Valóban, nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy igent tudjunk mondani erre a felkérésre. Ijedtség, bizonytalanság, alkalmatlanság-érzés, rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott bennünk. Az igenünk ennek ellenére természetesen jött, ami számunkra azóta is Mária igenjének mélyebb átélését jeleni.
Hogyan bővült a mozgalom?
Az első közösség itthoni elindulása, és a terjedés apró lépésenként, a Szentlélek felismerhető jelenlétével történt. Nem felejtjük el azokat az alkalmakat, amikor Ausztráliából hazatérve nálunk a nappaliban körben ültünk a szőnyegen, középen az Antióchia szimbólumai, és álmodoztunk. Arról, hogy megtartjuk az első magyar Antióchia Hétvégét, aztán pedig átadjuk ezt a közösségi formát más, érdeklődő plébániáknak. A csapat lelkesedése és hite, egyértelmű szándéka, hogy igen, mi imádkozunk, hogy ez valóra válhasson, odaadjuk időnket, energiáinkat, saját magunkat az Antióchia ügyéért, meghozta az eredményét. Elhittük, hogy az Antióchia működik kultúráktól függetlenül, és belekezdtünk a megvalósításába. 1994 februárjában, a budapesti Szt. Rókus plébánia Antióchia közössége tartotta meg az első magyar Antióchia Hétvégét. Azóta számos magyar plébánián létrejött Antióchia közösség, és sok száz Antióchia Hétvége gazdagította a fiatalok életét. Csak a saját közösségünkben közel ezer fiatallal kerültünk kapcsolatba.
Mi az a legfőbb tudás, tapasztalat melyet át tudnak vagy szeretnének adni az Antióchia közösségébe lépő fiataloknak?
Erre nagyon röviden tudunk válaszolni: a meghívott higgye el, hogy jó lesz, és szánjon rá egy hétvégét. A bekapcsolódás egy Antióchia Hétvége során történik. Működő közösségek kb. két hónap alatt készülnek föl egy-egy hétvégére, amikor a tagoknak többek között az a feladatuk, hogy meghívjanak új fiatalokat. Ez igazi missziós munka, nehéz megmondani, mi az, amiért egy fiatal elmegy egy ilyen alkalomra. Leginkább a meghívó személyisége, hitelessége, az a kép, ami vonzó lehet a meghívásnál.
Néha elgondolkodom, mintha a nagycsaládosoknak több minden férne az életébe. Mintha a sok gyerek, unoka több időt adna, több irányú elfoglaltságot, amiből még mások számára is jut figyelem, gondoskodás. Hogy van ez?
Amikor mi indultunk, gyerekeink 16-22 év között voltak. Ez már a rendszerváltozás utáni időszak, amikor megnyíltak a lehetőségek, többféle felkérést kaptunk társadalmi, egyházi együttműködésre. Az Antióchia azért talált „telibe” bennünket, mert itt együtt, házaspárként tevékenykedtünk, sőt, az első években a gyerekeinkkel élhettünk egy közösségben. Ez hatalmas ajándék volt, és biztosan hozzájárult ahhoz, hogy felnőtt korukban is jó kapcsolatban vagyunk velük. Arra természetesen figyelnünk kellett, hogy életünk rangsorában a család előbb áll, mint az Antióchia. Még akkor is, ha a közösség mindennapi élete elég sok időt, energiát vett igénybe. Viszont a fiatalokkal való szoros kapcsolat, az „egyházcsaládunk” élete nagyon gazdagító számunkra. Nagyban hozzájárult a mi személyes fejlődésünkhöz is, aminek a gyümölcseit a saját családunkban is meg tudtuk élni.
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom idén az élethosszig tartó párkapcsolattal foglalkozik. Mert hisszük hogy létezik, megélhető. Közben ne tagadjuk le, hogy vannak hullámvölgyei is. Önök hogyan jutottak túl az esetleges nehézségeken?
49 évi házasság után nem egyszerű számvetést készíteni. Mindketten hasonló családi, kulturális, hitbeli háttérrel döntöttük egymás mellett, és személyiségünkben sem éltünk meg óriási különbözőséget. Ha adódtak helyzetek, amelyeket nehezebben viseltünk, egymás megértése, elfogadása volt a fő szempont. A házasságkötésünkkor kimondott igenünk egy életre szólt, és ez könnyűvé, örömtelivé tette a sok-sok évet, amit ajándékba kaptunk az Úrtól.
A Bittsánszky házaspárral Pálfay Erzsébet a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom országos hálózatvezetője beszélgetett.
