"Szeretem az életünket"
(TÁLENTUM, 27. rész)
haromkiralyfi.hu / 2021.02.05.
Muzslai Gábor és Muzslai Etelka harminchat éve mondtak igent egymásnak. Házasságuk a nagybetűs kiteljesedés. Talán nem véletlen, hogy úgy vezérelte a sors, hogy ők lettek a 2=1 Házasmisszió nemzetközi mozgalom hazai vezetői. Amellett, hogy rengeteg önkéntes házaspár segítségével menedzselik ezt a kezdeményezést, coachingot is tartanak, könyvet írnak, mégpedig arról, hogy miként hagyhatunk jó örökséget felnőtt gyermekeink számára. Figyelem! Gyönyörű gondolatok és szeretettel adott tanácsok a házasságról. Nagyinterjú a Házasság hete apropóján a Muzslai házaspárral, akik 2020-ban elnyerték a Három Királyfi Három Királylány Alapítvány Kopp-Skrabski díját.
A Házasság hetén mi mást kérdezhetnék először: Önöknél hogyan történt a lánykérés?
Muzslai Gábor: Az, ahogy a mi közös életünk elkezdődött, nem volt szokványos. Ma már nem úgy tenném a dolgokat, ahogy akkor. Apa nélkül nőttem fel, egy igen hátrányos helyzetű családban. Az az igazság, hogy ha én lettem volna Eta apukája, akkor nem adtam volna magamhoz… Ha belegondolok, hát egy kissé problémás ember voltam. Csavarogtam, szipuztam, és gyakran alkoholt fogyasztottam. Lázadtam minden ellen. Amikor találkoztunk, első látásra szerelmes lettem Etelkába. Amikor úgy döntöttem, hogy vele akarok élni egész életemben, éppen sámánhitű voltam, ezért vérszerződéssel kötöttük össze az életünket. Nem sokkal ezután lettünk hívő kereszténnyé, megváltozott az életünk és a gondolkodásunk. Megismerkedtem a szüleivel, és elmondtuk nekik, hogy össze szeretnénk házasodni.
Muzslai Etelka: Amikor megismertük egymást, abban az időben nagyon kicsapongó életet éltünk. Ez a 80-as évek első felében volt. Nem igazán törődtünk az elvárásokkal, egyfajta lázadásban éltünk, bandáztunk, stoppal jártuk az országot, és fütyültünk arra, hogy ki mit szól. Egyidőben tértünk meg Gáborral, és minden elkezdett megváltozni. Eldöntöttük, hogy összeházasodunk, mert nem akarunk paráznaságban élni, ezért hivatalos lánykérés nem volt. Utólag visszagondolva talán eszébe sem jutott Gábornak, de nekem sem volt hiányérzetem ezzel kapcsolatban. Szerelmesek, boldogok voltunk, és ez valahogy elég volt. Megdumáltuk, hogy összekötjük az életünket, mert nem akarunk egymás nélkül élni. Ennyi volt.
Azóta bizony, sok víz folyt le a Dunán, a gyerekek felnőttek. Ma hányan vannak a családjukban?
ME: Ezalatt a 36 év alatt valóban rengeteg víz lefolyt a Dunán. Sokszor olyan érzésem van, hogy egy nagy kaland az életünk. Nagyon sok nehézségen mentünk keresztül a rengeteg szép mellett, de összességében nagyon szeretem az életünket minden nehezével együtt. Tizenegy gyermekünk született, hat fiú és öt lány. Már csak két kiskorú gyermekünk van. Hatan házasok, és márciusra várjuk a tizedik unokánkat.
MG: ...Nagyon hálás vagyok azért a „sok vízért”! Ha visszagondolok arra, hogy elveszett fiatalként nem volt semmilyen perspektívám, most pedig a házas fiaimmal, és lányaimmal, és unokáinkkal együtt örülhetünk az életnek…hát ez egy igazi csoda!
Mi volt a házasságuk eddigi legszebb pillanata, és mi a legnehezebb?
ME: Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert lehetetlennek érzem kiválasztani a legszebb pillanatot. Varázslatos, gyönyörű pillanatok voltak, amikor a gyermekeink megszülettek, de valahogy úgy érzem, hogy minden napban megtalálhatjuk a legszebb pillanatot a társunkkal, amelyet megőrizhetünk magunkban. Annyira hálás vagyok a naponkénti legszebb pillanatokért, ilyen lehet például, ha egyikünk szomorú, és meg tudjuk vigasztalni egymást, és újra nevetni látjuk a társunkat, ez egy csodálatos érzés! Legnehezebb pillanatból is volt jó pár. De a legnehezebb a hetedik gyermekünk elvesztése volt. Huszonnégy év után sem tudtam feldolgozni, és nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá.
MG: Nagyon szeretek randizni Etelkával! Azt szoktuk mondani egymásnak, amikor emlékezünk ezekre, hogy „van több ezer fénykép, vagy videó rólad!” A randik, utazások, és vannak bizonyos csókok is…Az emlékezés nagyon fontos dolog. De még fontosabb, hogy hálásak legyünk az egyszerű hétköznapokért is. Vannak események, amelyeket csak mi tudunk, de vannak családi történések is! Sok nevetés, de voltak szomorú, sőt gyásznapok is.
Mi minden teszi szoros kötelékké a házastársi kapcsolatukat?
ME: Úgy gondolom, hogy a legszorosabb kötelék közöttünk a szövetséges gondolkodás. Komolyan vesszük, hogyha valamit megígértünk, ahhoz hűek is vagyunk. Nem esik nehezünkre ez a fajta gondolkodás. Legelőször is azért, mert Istennel élő kapcsolatban vagyunk mind a ketten, ezért van egy természetfeletti forrásunk, ahonnan mindig tudunk erőt meríteni. De azért sem nehéz, mert nagyon szerelmesek vagyunk egymásba. El sem tudjuk képzelni az életünket a másik nélkül. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek harcaink, de ahogy egyre jobban megismerjük egymást, egyre könnyebb figyelnünk arra, hogy ne bántsuk meg a másikat, és hogy mivel tudjuk boldoggá tenni.
MG: Akármilyen furcsán hangzik, de a szoros kötelék kialakulását segítik a nehézségek, és a kitartás. Sokan félnek a szakítópróbáktól, de valójában a nehézségek még közelebb hozhatnak bennünket egymáshoz, hiszen egyre jobban megismerjük egymást, és kialakul közben egy igazi bensőségesség, az igazi intimitás…
Emelkedőben van a házasságkötések száma, de még mindig gyakran hallani, hogy sok év együtt járás után valamiért nem tudják rászánni magukat a fiatalok, hogy kimondják az igent. Mi a tanácsuk a bizonytalankodóknak?
ME: A bizonytalanságuk gyökerét kell megkeressék magukban. Ez a legtöbb esetben nem megy külső segítség nélkül. Rengeteg oka lehet. A 2=1 Házasmissziónak – aminek az országos vezetői és a 2=1 európai csapata vezetőségének tagjai vagyunk – van egy kilenc alkalomból álló, házasságra felkészítő kurzusa, amelyre nem csak jegyesek jöhetnek, hanem együtt járó párok is. Ezeken az alkalmakon segítünk, hogy ráébredjenek az elakadásaikra, és hogy sokkal jobban megismerjék önmagukat és egymást is. A kurzus végén tisztában lesznek azzal, hogy mire mondanak igent. Sok esetben, amikor szembe néznek a félelmeikkel, ráébrednek, hogy le tudják őket győzni, és megértik mennyire fontos, hogy felelősségteljes döntőképes felnőttek legyenek, akiben majd megbízhat a társa, mert az igenje igen marad.
MG: Gondolják át, hogy az identitásuk miben van? Tegyék fel maguknak a kérdést! Jó, ha meg tudják fogalmazni még a házasságkötés előtt életük célját, és tudják, mi az egyéni, illetve a közös életük lelki-szellemi célja. Ne függjenek a másik elismerésétől. Sokan bizonytalankodnak azért is, mert a szüleiknek nem sikerült. Le kell rázni a félelmet! Ti már egy új pár vagytok – bocsássatok meg nekik, és kezdjetek egy új „filmet”!
Szerencsére a válások csökkenőben vannak, de még mindig elég magas a számuk. Hatalmas felfutása van a párkapcsolati terápiáknak, teltházasok a pszichológusok rendelői. Ez egyfelől azt jelentheti, hogy sok a kapcsolati krízis, konfliktus, de talán azt is, hogy a párok szeretnék megjavítani azt, ami elromlóban van. Mi mindennel segítik az Önökhöz fordulókat a 2=1 Alapítványuk www.hazassagsikeresen.hu.?
ME: Hála Istennek egyre több pár mer külső segítséget kérni a házassági konfliktusaik miatt. A 2=1 Házasmisszió egy 120 országban működő nemzetközi és felekezetközi szervezet. Magyarországon is, ahogy a világ többi részén főként önkéntes házaspárokkal működik. Nagyon hálásak vagyunk ezekért a kurzust vezető házaspárokért, akik a munkájuk mellett lelkesen, szeretettel végzik ezt a szolgálatot, mert hisznek a házasságban. Ezek a kurzusok nemcsak azoknak jók, akiknek bajban van a házasságuk, hanem azoknak is, akik frissíteni, ápolni szeretnék a kapcsolatukat. A 12 hetes házas kurzuson nagyon mély üzeneteket kaphatnak arról, hogy mit jelent a szövetség, mit jelent, hogy a házasságban egy testté válunk, a férfi női szerepekről, az intimitásról és még sok elengedhetetlenül fontos témáról, amit gyakorlatias módon be is tudnak építeni a házasságukba a párok. Az Intim Hétvége szintén házasoknak szól, ahol kimondottan a szexről van szó. Ez egy három napos, két éjszakás nagyon ütős hétvége. Tabuk nélkül beszélünk a szexualitásról. Kivétel nélkül megújulnak a párok. Mi is nagyon élvezzük, amikor tartjuk ezeket az alkalmakat.
De a gyermekes családoknak is van mit mondaniuk…
ME: Nemcsak a házasságra készülőknek vagy a házassági problémákban segítünk, hanem a szülőknek szóló 9 hetes kurzusunkban a gyermeknevelésben is. És azoknak is, akiknek már felnőtt gyermekeik vannak, mert amíg élünk, a gyermekeink szülei vagyunk, és minden korban tudunk jókat adni a gyermekeinknek, akár kicsik, akár már felnőttek. Azért is tartjuk fontosnak ezt a szülőknek szóló kurzust, mert nagy hiányt pótol. Tudniillik a szülőkkel nagyon kevesen foglalkoznak, pedig a tapasztalatunk az, hogy nagy az igény rá, mert az emberek szeretnének jó szülők lenni, de sokszor a rossz életmintáik miatt, vagy a sebzettségük miatt elakadásaik vannak a szülői szerepükben. Ebben óriási segítséget tudunk nyújtani a szülőpároknak. Többször előfordult, hogy a gyermekeik megkerestek minket, és megköszönték nekünk, hogy a szüleik idejárhattak, mert azóta „tök jó fejek” lettek.
MG: Etelkával coach-ok is vagyunk, a személyes tanácsadás terén is segítünk a pároknak, akik egyénileg keresnek fel. A 2=1 kurzusaiban az is nagy áldás, hogy a csoportba járók egymást hallgatva is épülnek.
A párkapcsolatokban legtöbbször mivel van a baj?
ME: Én úgy látom, hogy a legnagyobb probléma az önzőség. A legtöbb ember azt szeretné, hogy a párja boldoggá tegye. De a boldogság nem így működik! Attól leszünk boldogok, ha mi tudjuk boldoggá tenni a társunkat. Amíg csak a másiktól várjuk el a változást, addig semmi nem fog történni. Az is probléma, ha a társamat teszem meg a boldogságom forrásának. Ez is csalódáshoz vezethet, mert ezzel a társamat isteni státuszba emelem, és olyat várok el tőle, amire ember képtelen. Ember nem lehet a boldogság forrása! A társamnak is lehet rossz napja, és akkor nem tud úgy viselkedni, ahogy én szeretném. Ilyenkor megértőnek, segítőkésznek kell lennünk, és nem az elvárásainkkal bombázni. Probléma a mai korban az is, hogy a szerepek sok esetben felcserélődnek. A nők sokszor nem értik, hogy mit jelent az, hogy Isten a nőt társnak alkotta a férfi mellé. Az intimitás területén is óriási problémák szoktak lenni. És ha az intimitás múlófélben van, akkor megnő a veszélye annak is, hogy a felek eltávolodnak egymástól, és már csak a megszokás, a gyerekek, a vallás, esetleg az anyagiak stb. tartják őket össze.
MG: Ha a szerepeket említjük, akkor fontos lenne megérteni, hogy nem a keresztény családkép patriarchális, hanem a történelem során az egó uralma, az önzés és dominancia miatt sérült az eredeti terv. A nemek közti harc sérülésekkel, versengésekkel át meg átszövi a párok egymáshoz való viszonyulását. A férfi legnagyobb jutalma, ha boldog a felesége. Ezért tenni kell. Tenni! Jó, ha sokszor mondjuk, hogy szeretjük, de tenni is kell a szeretetet! A „baj” sokszor nem az, hogy nem szeretik egymást, hanem az, hogy nem tudják, hogyan kell egy életen át szeretni. A problémák felőrlik a kapcsolatot. Ezért a problémákat meg kell tanulni lehetőségként kezelni, hogy azok által fejlődhessünk jellemünkben, és odaszántságunkban. Ebben segít a szövetséges gondolkodás, amit szintén sokan nem értenek igazán.
Csak hívő emberek kereshetik meg az alapítványt?
ME: Egyáltalán nem feltétel, hogy hívő legyen az, aki kurzusba szeretne jönni, vagy esetleg személyes coachingra hozzánk. Úgy gondoljuk, hogy a bibliai gondolkodás, hozzáállás a házassághoz minden embernek hasznos segítség, legyen az hívő vagy hitetlen.
Ilyen gazdag életút mellett még mit kívánnának maguknak?
ME: Amíg csak élünk, szeretnénk áldás lenni minél több ember számára. Jelenleg egy szülőknek szóló könyvön dolgozunk Gáborral, amely főleg a gyermekeink szexuális neveléséről szól nulla éves kortól egész a kamaszkorig, és hogy miként hagyhatunk igazán jó örökséget felnőtt gyermekeink számára. A könyv egyrészről tudományos, de másrészről sok tapasztalatot is fog tartalmazni. Reméljük, hogy sokak számára hasznos lesz! Ezenkívül szeretnénk folytatni a munkánkat Magyarországon és határon túl. Nagyon sajnáljuk, hogy a mostani járványügyi helyzet nem teszi lehetővé, hogy Szerbiában/Vajdaságban és Romániában/Erdélyben a munkánkat végezzük. Nagyon szeretjük ezt a szolgálatot, és azt, hogy ezen keresztül csodálatos embereket ismerhettünk meg. Anyaként a legnagyobb kívánságom, hogy lássam, hogy a gyermekeink megtalálják életük célját, és kiteljesedett, boldog életet élnek, úgy hogy az Isten dicsőségére legyenek. Feleségként pedig életem végéig szeretném szeretni, támogatni Gábort, úgyhogy ezáltal mindig szeretve érezze magát.
MG: .... Nem tartanám sikeresnek magamat, ha nem láthatom, hogy gyerekeim és unokáim megismerik Istent rajtam, rajtunk keresztül. Ez a legtöbb, amit ha megkapok, boldog leszek! Persze ez nem csak rajtam múlik, hanem rajtuk is, de szeretnék jó minta lenni! Vannak apró kis vágyak, célok, de nagyon örülnék, ha Etelkával sokáig élhetnénk, és ő boldog lehetne mellettem. Szeretném látni még azt, hogy a házasmisszió csapata a következő generáció számára is áldás legyen!
Az interjút Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi, Három Királylány alelnöke készítette.
