"A mai 40 éven felettiek nem mertek vagy nem tudtak olyan asszertíven kommunikálni, mint a mostani fiatalok" (TÁLENTUM, 51. rész)
www.haromkiralyfi.hu / 2022.08.12.
Bereczki Enikő ifjúsági és generáció szakertővel beszélgetett Pálfay Erzsébet és az interjúnak nemcsak a fiatalok nemzetközi napja adott apropót, hanem a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom tevékenysége is, ugynanis a fiatalok az alapítvány elsődleges célközönsége.
Milyen a szakmai múltad, és miért, mióta foglalkozol a fiatal generációkkal szakértőként?
Mindig az oktatás területen mozogtam, tanítottam középiskolában, felnőtt- felsőoktatásban, sőt oktatáskutató intézetben is dolgoztam, de a fiatalok álltak, állnak a legközelebb a szívemhez. 2006 óta foglalkozom fiatal generációkkal, amikor is alapítványoknál vállaltam tréneri munkát hátrányos helyzetű fiatalokkal. Több hazai és nemzetközi szervezet ifjúsági szakértőjeként is tevékenykedtem, például a Tempus Közalapítványnál, illetve a Nemzeti Tehetség Programban. A Da Vinci Kids oktatási szakértője vagyok jelenleg is. 2015-ben indítottam el Pán Péter, STOP névvel a blogomat, ahol eleinte a felnőtté válással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztam - mert engem többnyire ilyenekkel kerestek meg, s úgy láttam nagy az érdeklődés a téma iránt – , majd generációs kérdésekkel is bővült a témák köre. Sokan kerestek egy-egy írás után, hogy nekik is írjak erről, vagy adjak elő, tartsak tréninget vagy vegyek részt egy kutatásban, oktatási projektben, kampányban vagy támogatást kértek céges generációváltásban. Mivel úgy láttam, hogy ezen a területen nincs kitaposott út előttem, minden létező szakirodalmat beszereztem, magam is végeztem, végzek kutatásokat és olyan területen szereztem végzettséget, amelyek úgy gondoltam nélkülözhetetlenek a generációs konfliktusok hatékony kezeléséhez.
Milyen képzéseket céloztál meg?
Például elvégeztem a mentálhigiénés szakértő másoddiplomás képzést, a mediátori képzést is, amelyek anyagából fiataloknak, fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára tréningeket és fejlesztő képzéseket tartok. 2015 óta pedig mindez kiegészül a cégek számára végzett intergenerációs tréningjeimmel, ahol mediátorként a generációs feszültségek mentén kialakuló munkahelyi konfliktusokra szakosodtam. Emellett továbbra is folytatom a tevékenységemet közvetlenül fiatalok felé is.
Nemrégen jelent meg a könyved, "A rejtélyes Z generáció". A témának elég nagy már a szakirodalma, te mit szerettél volna kifejezni vele?
Valóban többen írtak már a Z generációról (az 1995 és 2009 között születettek), itthon is és külföldön, főleg az USA-ban. Viszont a fiatalok folyamatosan nyomon követik a technológiai változásokat,- amelyek rájuk is hatnak (majd tőlük mi is átvesszük az újításokat), így akár évente jelenhetnek meg új könyvek ebben a témában, mivel valóban tudnak újat mondani. Minden makro- és mikroközösségnek, amelyben különböző korosztályú csapattagok dolgoznak vagy élnek együtt, vagy amely eltérő generációhoz tartozó célcsoportoknak nyújt szolgáltatásokat, fel kell készülnie rá, hogy a fiatalok merőben más szokásokkal, elvárásokkal léphetnek fel, mint elődeik. Azt tapasztaltam munkám során, hogy ennek a negligálása, az elzárkózás elhibázott stratégia. Ha viszont kitesszük az asztalra a generációs problémákat, ha foglalkozunk velük, találunk megoldást. Ebben nyújt segítséget ez a könyv is reményeim szerint.
A könyvedben ezt hogyan „dolgozod fel”?
Kutatások ismertetése mellett a sokszínű digitális világ démonizálása helyett influenszerekkel készült interjúrészletekkel és saját tapasztalataim megosztásával szórakoztatóan szeretnék segíteni a megértésben, hogy a könyv végére érve megszűnjön az értetlenségünk és tehetetlenség-érzés a fiatalokkal kapcsolatban, és hatékonyabb eszközökkel tudjuk támogatni őket, nyitni feléjük. A kiadó részéről is felmerült igény arra, hogy legyenek a könyvben kapaszkodók, javaslatok, módszerek és ne csupán jelenség-, problémafeltárás legyen benne. Eleinte szerettem volna kikerülni ezt, nem akartam „megmondó ember” szerepében feltűnni, aki megmondja a tutit és az embereknek csak gombnyomás szerűen követniük kell a receptet és majd minden működik. Azonban azt látom, hogy nem elég eljutni a probléma feltárásáig, hanem az embereknek szükségük van megoldási javasaslatokra. Többször hívtak meg workshopot tartani olyan előadások után, amikor kellően megijedt a közönség, de nem igazán tudták hogyan fogjanak hozzá a probléma kezeléséhez.
Könyvben olvasni ilyenekről, azért nagyon más…..
…..igen, annyiban más, mint egy személyre szabott tanácsadáson vagy stratégiaalkotás fókuszú tréningen részt venni, hogy itt általánosságokról olvashatnak, a mivel minden élethelyzet és minden fiatal más, ezért a tanácsokhoz is fontos az önreflexió, mérlegelés, de azért az értelmes olvasó személyre szabja ezeket.
Ezek a tanácsok, szakmai tippek, amelyek belekerültek a könyvbe olyan kérdések alapján lettek kiválasztva, amelyekkel egyéni konzultációkon, vagy előadásaim, workshopjaim után gyakran megkeresnek aggódó szülők, tanárok vagy vállalatvezetők, akik tanácstalannak érzik magukat, ha fiatal beosztottaikról van szó.
Több mint 20 influenszerrel, és számos elismert szakemberrel készítettél interjút a könyv készítésekor, milyen szempontok szerint választottad ki az alanyaidat?
Többek személyes ismerőseim, akikkel ifjúságvédelmi kampányokon és egyéb programokon is dolgoztam. A tiktokerek, a youtuber-ek kiválasztásában nem az vezérelt, hogy kinek van a legnagyobb követőtábora, - bár megjegyzem, sokukat több százezer fiatal követ! – hanem hogy minél szélesebb skálán tudjam bemutatni a velük készült interjúkon keresztül a Z generációt.
A Z generáció online világban befutott idoljai rengeteget tudnak mesélni nekünk arról, milyenek is a mai rejtélyes fiatalok. Az ő tartalmaikat fogyasztják, velük vannak interakcióban a live-okon (élő adásokon), a stream-eken (közvetítéseken), az ő posztjaik alatt szavaznak, veszekednek vagy éppenséggel hasznos információkat cserélnek egymással.
Kiknek szól az írásod, a szülőknek, fiataloknak, …?
Elsőként középkorúaknak, idősebbeknek, akik szeretnék megismerni és jól kijönni a fiatalokkal. A Z generáció tagjai által gyakran használt, a könyvben is szereplő rétegnyelvi kifejezések megértését pedig a könyv végén egy miniszótár/glosszárium segíti.
Másrészt amennyiben maguk a fiatalok is kezükbe veszik ezt a kötetet, támogathatja őket abban, hogy előbbre léphessenek önismeretben, és beleláthassanak az idősebbek generációs jellemzőibe. Ez nagyon fontos, mert rendszeresen kapok felkéréseket gyakorlatközpontú előadások, foglalkozások megtartására olyan, a Z generációval kapcsolatos, nagy médianyilvánosságot kapott hírek, cikkek megjelenése után, amelyek felkavarják vagy megijesztik az embereket. Nincs mit tagadni, valóban nem könnyű a mai fiatalok élete, számtalan veszély leselkedik rájuk, amelyekről az idősebb generációk viszonylag keveset tudnak. Hasznos, ha ezek a tudnivalók minél szélesebb rétegekhez eljutnak, hiszen az ismeret, az információ már maga is nagy lépés ahhoz, hogy nagyobb áttörést érjünk el.
Milyen témákra, területekre térsz ki a könyvedben?
A családban, az online térben, a munka világában, az üzleti szférában és az oktatásban is gyakran felmerülhetnek olyan, generációs különbségekből adódó feszültségek, amelyeket ma már lehetetlen figyelmen kívül hagyni. A könyv egyes részei ezeken a területeken nyújtanak segítséget.
Az első részek a Z generáció tagjait a családban és az online térben vizsgálják, így fontos ismereteket szerezhet az olvasó arról, hogy honnan, milyen családokból, miféle látásmóddal érkezik ma egy fiatal felnőtt (vagy felnövőfélben lévő diák) a munkahelyre, az iskolába, illetve arról is, hogy milyen online termékeken szocializálódott, milyen kulturális, gazdasági és technológiai hatások érték korábban. Majd képet kaphat, hogy kifejezetten a munka és az oktatás világa szempontjából mi jellemzi a fiatalabbakat. Ha a különböző nemzedékekhez tartozók hajlandóak egymást megismerni, meghallgatni, és képesek együttműködni, akkor sokkal sikeresebbek lehetnek, mint a csak homogén generációs csoportokból álló közösségek és munkahelyek. Az egyre inkább elöregedő társadalomban is komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy a fiatalok nyitottak legyenek az idősebbek irányában és fordítva. Magyarországon 2021-ben az öregedési index – amely már jó ideje folyamatosan növekszik – 139 feletti. Ez azt jelenti, hogy száz gyerekre és fiatalkorúra nagyjából 139 időskorú jut.
A saját gyerekeid nevelése feltételezem bőven nyújt a munkádhoz empirikus tapasztalatokat. Mesélj róluk, és ezekről az élményeidről!
Valóban, nemcsak a szakirodalomból tanulmányozom ezt a generációt, hanem édesanyaként otthon is két Z generációs fiút és egy alfa generációs (2010 után született) lányt nevelünk a férjemmel. Emellett a könyv írása közben dolgoztam óraadóként egy egyetemen és középiskolában is, illetve alapítványokkal együttműködve is foglalkozom fiatalokkal.
Otthon elsősorban anyaként viszonyulok a gyerekeimhez és nem úgy, mint kísérleti alanyokhoz…de mivel természetesen tudják, mivel foglalkozom, így gyakran megesik, hogy rákérdeznek bizonyos új jelenségekre, hogy „ellenőrizzék” mennyire vagyok képben vagy egyszerűen csak mert szeretnék megosztani velem a legújabb trendeket, áramlatokat. Most például megtudtam, hogy a „píszít” (political correct) nemcsak abban az értelemben használják, mint ahogyan mi felnőttek, hanem akkor is, amikor valaki túlságosan tartózkodik a véleménynyilvánítástól, vagy véka alá rejti véleményét. Egy alkalommal az egyik fiam kitett egy fotót rólam az Instagramjára, ez felért számomra egy kitüntetéssel. Van annak is pozitív oldala, hogy például, tátott szájjal hallgatják az influenszerekkel szóló interjúim, találkozóim részleteit, és ilyenkor a menőségi faktort tudom erősen hozni…ugyanakkor nekik nem egy barátra van szükségük, hanem édesanyára. Persze magam is szembesülök szülőként mindazzal a kihívással, mennyire nehéz a 21. században gyereket nevelni - a maga örömei mellett természetesen. Egy cégvezetők részére tartott előadás szünetében megkérdezett nemrég egy férfi – maga is szülő és érdekes, hogy a céges programjaimon résztvevő szülők gyakran megkérdezik tartok-e előadást vagy foglalkozást szülők részére is -, hogy milyen a suszter cipője, arra utalván, hogy boldogulunk otthon két Z és egy alfa generációssal. Természetesen nem vagyok tökéletes szülő, de folyamatosan igyekszem fejlődni és annyira jó, hogy remek szakemberektől olvashatunk és hallgathatunk előadásokat és fordulhatunk hozzájuk, ha szükség van segítségre. Nekem nagyon nehéz volt a kamaszkorom és a húszas éveim első fele is – ekkor veszítettem el édesapámat és nővéremet, akiknek emlékének ajánlottam a könyvet – éppen ezért talán valamennyire empatikusabb és megértőbb tudok lenni a Z generáció tagjaival szemben, van, aki szerint talán túlságosan is megértő…
.jpg)
Amióta világ a világ, elhangzik a felnőttek szájából: jaj ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi időnkben! Pedig!
A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat."
/Babilon romjai között találták egy 3000 évvel ezelőtti, égetett agyagtáblán./
"A fiatalok szemtelenek, mocskos szájúak, cinikusak, erkölcstelenek, ellenállnak minden rendnek, nincs emberi tartásuk és nem tudnak különbséget tenni az igazság és a puszta fantázia között. Szenzációra vágynak, a munkát kerülik, lődörögnek a piacokon, jelentéktelen dolgokról vitatkoznak a fürdőkben, táncosnőkkel folytatnak viszonyt s gátlástalanul átadják magukat a szerelmi élvezeteknek, a játéknak s az evés-ivásnak."
/Arisztophanész, i.e.446 - i.e. 386/
Ismerem ezeket az idézeteket, sőt, volt már, hogy egy tréningemen használtuk is!
A jelenség azonban mint látszik az idézetekből is, nem újkeletű. John Protzko, a Kaliforniai Egyetem pszichológus kutatójának van egy rendkívül érdekes tanulmánya erről, szerinte már i.e. 624 óta bizonyítottan jelen van a tendencia, miszerint a mindenkori idősebb generáció mindig is silányabbnak tartja a fiatalabbakat. A kutatók ezért a szubjektív véleményformálásért az emberi emlékezet jellegzetes működését okolják. Idősebb korban ifjúkori emlékeink megkérdőjelezhetetlenül realisztikusnak tűnnek, ez azonban félrevezető. A fiatalkori emlékdarabkákat ugyanis a későbbi, felnőttkori tapasztalatokkal még kiegészítjük: ezzel magyarázzák, miért lehetséges, hogy ifjúkorunkat felidézve többnyire pozitív irányban eltorzított emlékek jutnak eszünkbe. Ebből következik, hogy az idősebbek oly gyakran és könnyedén a hanyatlás szerintük cáfolhatatlan nyomait vélik felfedezni a fiatalok viselkedésében. Annak ellenére, hogy már jó ideje vannak egyértelmű kutatások amelyek bizonyítják, hogy az intelligenciahányados a harmincas évektől nemzedékről nemzedékre nő.
Miben látod ma a legnagyobb nehézséget, ellentétet,különbözőséget a generációk között?
Minden generációra igaz, hogy saját időszakának szülötte, egyúttal pedig az őt megelőző generációra adott reakcióként is felfogható. Ha megfigyeljük egy adott nemzedék fiatalként milyen fontosabb események, áramlatok alatt szocializálódott, segít abban, hogy jobban megérthessük. Mivel médiaburkokban élünk, elmondhatjuk, hogy a Z generációhoz tartozók egészen más tartalmat fogyasztanak, mint a szüleik, nagyszüleik, tanáraik, főnökeik. Így az általuk fogyasztott médiatartalmakról ők már nem is igen tudnak mással beszélgetni, mint a kortársaikkal. Míg a kilencvenes években minden generáció a Dallast nézte így másnap az aktuális epizódról tudtak diskurálni, a húszéves épp úgy berzenkedett a pénzéhes Jockey újabb ármánykodásán, mint a nyugdíjas, addig a tartalomfogyasztási lehetőségek garmadája ma korlátozza az egymással való érintkezést, kapcsolatépítést.
A most jellemző családmodellek is felelhetnek ezért?
Igen, mivel a nyugati civilizációban – főleg a városokban - sajnos ritka lett az úgynevezett többgenerációs és a „kiterjesztett családmodell”, és a családi struktúrák megváltoztak, egyre összetettebbek. Vajon hány család mondhatja el magáról, hogy olyan szerencsés lenne, hogy az összes generáció jelen van benne, és nem csak karácsonykor találkoznak egymással? A felgyorsult életmód sem kedvez a generációk egymásra találásának.
A közösségi médiában is felerősödnek időről-időre az ellenséges generációs ellenszenv hangjai. A járvány előtt szárnyra kapott az idősebbek „leboomerezése”. A Covid alatt is ment a bűnbakkeresés, hol a fiatalok tartották az időseket felelőtlennek, hol fordítva. Válságok idején különben is egyszerűbb meglátni a negatívumot, a hibát, mint az erényeket, a pozitívumokat.
És melyek a jelenlegi aggályos külső, társadalmi, szociális, környezeti hatások? Mivel van a legtöbb dolgunk?
Évről évre több olyan tizen-huszonévessel találkozom, akik szoronganak. Szoronganak a jövőjük miatt, elégedetlenek önmagukkal, a testükkel, kevés igazi barátjuk van, kevés az olyan minta, amiből erőt meríthetnek.
A folyamatos online-kitettség, a közösségi média és különösen az Instagram, amely kizárólag az önreprezentációra és a külsőségekre fókuszál, rendkívüli mértékben rontja a fiatalok mentális egészségét, csökkenti az önbizalmat, és általános elégedetlenséget kelt a saját életükkel kapcsolatban.
Ugyanakkor vannak olyan problémák is, amelyek nem feltétlenül generációs sajátosságokhoz, hanem életkorhoz kötődnek. Mivel mentálhigiénés szakemberként is tevékenykedem, ezért erről az oldalról is megvilágítottam ezeket a problémákat. a könyvemben
Hozok rá példát: kamaszkorban életkori sajátosság, hogy fáradékonyabbak, nagyobb az alvásigényük. Éppen emiatt a multitasking - hogy folyamatosan több fronton teljesítsenek - , jobban kimeríti őket és nehezebben tudnak egy dologra összpontosítani. Az nem jó, ha folyamatosan párhuzamosan végeznek tevékenységeket, mint például megírnak egy üzenetet, közben néznek egy sorozatot, feltöltenek egy fotót, vagy épp az ügyfélkapuba segítenek belépni a nagymamának, a házi feladatról ugyanekkor nyitva a oktatóvideó…
Mit tartasz legfontosabbként megemlíteni?
A legfontosabb kérdés talán, hogy mit tehetünk, „nem Z generációsok” azért, hogy ne idegenedjünk el a fiatalabbaktól, és ők se idegenedjenek el tőlünk? Az ismeretlentől – az ő világuktól – való félelmünket oldjuk fel ismeretszerzéssel. Bízom benne, hogy ebben a könyvem, előadásaim, posztjaim is segítenek. Fontos, hogy kísérjük figyelemmel azokat az eseményeket, amelyek hatással vannak rájuk, érzékenyen érinti őket, lássuk meg, kiket követnek, kik számítanak a szemükben. Talán így könnyebben belehelyezkedhetünk gondolatban a helyükbe, és empátiával tudjuk kezelni őket. És ne kérjünk olyat tőlük, amiben mi sem vagyunk következetesek, gondolok itt például a középkorúak Facebook-függőségére... Rajtunk is múlik, milyen nemzedéket nevelünk, vagy támogatunk az utókornak.
Számukra pedig, a könyvem végén a legnagyobb kihívásokat 4 pontban foglaltam össze: az önmaguktól, a társaiktól, a munkától és a természettől való elidegenedésben.
Mi az, amit a jövő felnőtt nemzedékétől tanulhatunk meg?
Sok-sok dinamikus kreatív, pragmatikus és a virtuális világban otthonosan mozgó, nyitott, jól informált fiatal tartozik e nemzedékbe.
Sok hasonlóság van az igények, vágyak szintjén a generációk között, de ez a nemzedék, jobb az önérvényesítésben, mint például a mi nemzedékünké. Mindenki vágyik az elismerésre, hiteles, megbízható vezetőket szeretne. Mindenki jobb életminőségre vágyik. Csak a mai negyven felettiek ezt még nem merték vagy nem tudták olyan asszertíven kommunikálni, mint a mostani fiatalok.