"Tudok elnézést kérni a gyermekeimtől!"
(TÁLENTUM, 34. rész)
haromkiralyfi.hu / 2021.06.20.
Az Apák napja világünnep. Magyarországon június harmadik vasárnapján ünnepeljük, most éppen június 20-án. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója azt mondja, a férfiaknak vissza kell térniük saját szerepükhöz, hogy példaképek lehessenek. A közösségszervező szakember rengeteg kapcsolatépítő programmal igyekszik visszavezetni az apákat gyerekeikhez, és így családjukhoz, valódi helyük megtalálásához.
Mesélj a férfi felmenőidről! Milyen mintát hozol otthonról?
Erdélyi, vidéki értelmiségi családból származom, egy nagyon erős családból. A dédnagyapám is, nagyapám is pedagógus volt, falusi tanító. Aztán amikor Erdélyt Romániához csatolták, azt mondták a nagyapámnak, hogy esküdjön fel a román államra. Azt válaszolta, hogy ő már esküt tett a magyar államnak a címerére és a zászlajára, így nem lehet esküt tenni egy másikra. Számára ez értelmezhetetlen kérdés volt. Ekkor azt mondták, hogy jó, akkor be kell vonulnia a Fellegvár börtönbe Kolozsvárra. Amikor kijött onnan, akkor ismét megkérdezték, hogy esetleg megváltozott-e a véleménye? Azt válaszolta, hogy az nem tud megváltozni, mert ez nem tőle függ, ez egy elvi kérdés a világban. Tehát van egy olyan vérvonalunk, ami ad egyfajta tartást az embernek, hogy fontos kitartani valami mellett. És ez a mi kis családi történetünk még azt is példázza, hogy nem csak ő volt ilyen, hanem a nagyanyám is. Mert végigcsinálta ezt vele, és nem rágta a fülét, hogy figyelj, írd már alá, aztán békénk lesz, hagyd a francba ezeket az elveket, hanem mindenkiben megvolt a tartás. Tudták, hogy minden generációnak a példamutatása nagyon messze kihat a többi generációra is, ahogy ezek a történetek azt is kötelezik, aki később születik.
A vidéki értelmiségi lét téged mire tanított meg?
Ebben a családban az ivódott belém, hogy akinek jobban sikerül az élete, többet tud tanulni, többet tud utazni, tapasztalni, többet olvas, több pénze van, és bármilyen módon több jut neki, azzal egyenes arányban nő a felelőssége a többiek iránt, akik körülötte vannak. Külön nem tanították nekem, de valahogy annyira egyértelmű volt, és mindig égtem is a vágytól, hogy jobb legyen a világ. Azért nagyon érdekes ez a dolog, mert a közszolgálat szakirányon végeztem a közgazdasági egyetemen, mert már akkor is valami ilyesmi mocorgott bennem. Mégis előbb banki ember lettem, később meg egy nagy ipari vállalatot vezettem, majd a saját vállalkozásaimat csináltam meg.
Mikor fogalmazódott meg benned a Férfiak Klubja megalapításának ötlete?
40 éves koromra tudatosodott bennem, hogy az eddigi életem, munkáim mind tanulópálya volt csupán. Amikor a családom is megszületett, és a vállalkozásaimat eladtam, akkor kitört belőlem, hogy a férfiakkal kell beszélni. Rájöttem, hogy az én álmom az, hogy kipróbáljam, hogy ha én a teljes életemet egy misszióra áldozom fel, tehát az összes kapcsolatomat, pénzemet, a teljes kapacitásomat az időmet, akkor lehet-e abból társadalmi változás? Nem akarom elhinni, hogy nem lehetséges változtatni. Én mindenképpen úgy akarok meghalni, hogy én aztán mindent megtettem. Ez egy fontos belső mozgatóerő volt, de azért ezt egy 8-10 éves érlelési folyamat előzte meg.
Mit szeretnél a férfiakkal megbeszélni?
A férfiak egyre inkább a munkahelyeken vannak jelen, és elkezdtek hiányozni otthonról. Kivonultak az élet továbbviteléből és csak a pénztermeléssel foglalkoznak. Kimaradnak a jövő generáció neveléséből, abból, amit a férfi át tud adni. És ahhoz, hogy legyen jövő generáció, meg értékek, meg egészség, meg barátság, annak a szervezésében se nagyon vesznek részt. És ezt vissza kell állítani, és meg kell őket tartani abban, hogy mindebben vegyenek részt. Nem a gyerekeik érdekében, nem a nők érdekében, hanem a saját sikerük érdekében, a saját egészségi állapotuk érdekében. Ne áldozatként éljék meg, mert ez nem az. Ez a főteher és nem az extra, amit saját magáért az ő saját életének az értelmessé tételéhez kellene vállalni. Sajnos ez a városiasodásnak és a jelenlegi létállapotunknak egy kardinális, társadalmi kérdése. Én ebben szeretnék rendet rakni. Vegyük észre, nézzünk szembe, álljunk bele és keressük meg a helyünket ebben a világban. Ezzel akartam a férfiakat megszólítani, és szeretném ezt tenni az egész társadalom javára, és nem egy megélhetési üzletként!
Szerinted miben állnak a legrosszabbul?
A meneküléssel és a versengéssel. Azt látom, hogy a férfiaknak a keményebbik része, akinek kisebb az önbecsülési problémája, kevésbé menekül. Ők nagyon jól reagálnak a munkánkra. A férfiak másik alapproblémája az összehasonlítgatás, a versengés. Sokan félnek attól, hogy a miáltalunk felmutatott értékrend olyan tükröt mutat, amiben összeomlik a saját magukról alkotott pozitív – sokszor mű - képük. Nekünk az a dolgunk, hogy elinduljon a belső fejlődés, és van, aki ezt könnyebben veszi, van, akinek hosszabb idő kell, van, aki ettől elmenekül, és továbbra is homokba dugja a fejét. Azt is látom, hogy akik már egyszer elváltak, azok sokkal inkább nyitottak, keresnek minket, mert úgy gondolják, hogy még egyszer ezt a hibát nem akarják elkövetni. Az én célom az, hogy időben kezdjünk el gondolkodni, jóval azelőtt, hogy összeomlik az élet. Hogy ne hagyjunk annyi romot, sérültet magunk után.
Az egészség mennyiben határozza meg mindezt?
Rengeteg kutatás is igazolja, hogy majd minden negatív statisztikát a férfiak vezetnek. A korai halálozást, a rákot, a szív- és érrendszeri betegségeket, a szenvedélybetegségeket, alkohol, drog, játékszenvedély most legújabban, és az az öngyilkosságot. Szerintem a boldogtalanságunk oka 90%-ban a magánéletünkben keresendő. A boldogtalanság abból származik, hogy nincs otthon, nem jó otthon, esik szét az életünk, a gyermekeinket mások nevelik, és sokan azt érzik, hogy kisiklik az élet a kezei közül. A férfiak emberfeletti áldozatokat hoznak a munkahelyeken, de mivel ez elvonja őket a saját, valódi életüktől, kiégnek, bele pusztulnak. Úgy hogy mindvégig nem tudják mi a baj.
Utalnék itt Kopp Máriára, az alapítónkra. Kutatásai igazolják, hogy az apaság, a gyerekkel való jó kapcsolat egészségvédő faktor…
Igen, és még olyan kimutatás is van, hogy az apák többet keresnek. Úgy hívják, hogy házassági bónusz. Aki házas és gyerekei vannak, annak a fókusza, a tervei, a lelkiállapota hajtóerő és emiatt több pénzt is keres, és azt a jövőbe transzponálja. Ebből az apaságból szerzi meg a nő megbecsülését, rengeteg önbecsülést szerez, ez is az egészséges férfilét felvirágoztatásának az alapja.
Az apák milyen jó példával járhatnak ma elöl?
Megmutatni a munkának a becsületét, a szeretetét, és a gyümölcseinek az élvezetét, hogy milyen fantasztikus dolog elvégezni valamit. Mennyire szép dolog az, hogy eredménye születik, és a teremtésében részt tudunk venni. Ha elhatározzuk tudatosan, hogy ezt meg kell tanítsuk a gyerekeinknek – hogy bizony a munkát el kell végezni, és az elvégzett munka gyümölcse édes, – ha ezt megtapasztalják, akkor maguk is szeretni fogják elvégezni a feladataikat. De ez ma már nem automatikus, ma akarni kell a gyerekeknek megmutatni, mert a városi élet nem kötelez, nem hozza a lehetőségeket. Itt nem kell fát vágni, nem kell lovakat befogni, nem kell disznót vágni, nincsenek mezőgazdasági munkák, majdnem semmilyen feladat nincs. Alig-alig van olyan, ahol helyt kellene állni!
A Férfiak Klubja mit nyújt a férfiaknak, apáknak, gyerekeiknek, családjuknak?
Én társadalmi termékeket hozok létre, ami azt jelenti, hogy olyan fajta programokat, ami nagyon sok embernek nyújtanak vagy inspirációs lehetőséget, vagy segítik a konkrét cselekvést. Az inspiráció azért kell, mert a magyar nyelv azt mondja, ha van kép a fejedben, hogy milyen emberré akarsz válni, akkor képes leszel, ha nem, akkor képtelen leszel. Tehát azt a képet, hogy milyen a férfi, mi a férfi dolga, azt cikkekkel, médiakampányokkal, Facebook-csoporttal, TV/rádióműsorokkal, a könyveimmel alakítjuk és építjük. Emellett gyakorlati kapcsolódási pontokat is nyújtunk, programok formájában. Vannak az Apa-fia- , Apa-lánya táboraink, ami nagyon sikeres, vannak az Apa-fia köreink, amik országszerte alakulnak. A Kultúrát apától programunk az apákat vonja be, hogy mélyebb kapcsolódásuk legyen a gyerekekkel azáltal, hogy megéli, hogy milyen az amikor az apa viszi el színházba, vagy valamilyen más kulturális eseményre a gyerekeket. Ez azért fontos, mert megtapasztaltatjuk velük, hogy mennyire mély beszélgetés indulhat el egy ilyen élmény kapcsán a gyerekével, ez a program egész évben megy. Aztán van a Vállvetve apával projektünk, ami az Apák napjához kötődik, és az azt követő hétfőn az apák beviszik a gyerekeiket a munkahelyükre, hogy a szakmai életébe is beavathassa őket. Ez is egy mély kötődést ad, mert ha apa a munkahelyén van, akkor egy nemlétező állapotban van, mert nem látják, hogy mit csinál. Ezen kívül minden szeptemberben az őszi napéjegyenlőség idején, 21-e körül tartjuk a Párok buliját. Hogy ez az éjszaka ne csak a szinglik és a párkeresőké legyen, hanem egyszer egy évben fogja kézen mindenki a párját, és itt ünnepeljék meg, hogy ők egy pár. Ez olyan, mint egy nagy közös házassági évforduló. Ide eljöhet 40-50-60 éves is, akiknek élmény a 30-asokkal együtt bulizni. Már az elsőn is volt vagy 1500 ember!
Mit tartasz a legnagyobb eseményeteknek?
A legnagyobb projektünk a Gránit Oroszlán Példakép díj, ahol férfi példaképeket állítunk öt kategóriában. Az emberek jelölik a példaképeket, és a korábbi nyertes példaképekből összeállt Gránit Oroszlán Testület szavaz róluk titkos szavazással. A díj és a példaképek is a hiánypótlás eszközei, edukálják a férfiakat, a fiúkat, akár a nőket is. Hiszen végülis a férfi és a nő szövetségépítése, a családok megerősítése és a jövő generációjának stabilizálása a legfontosabb célunk, és nem a férfiaknak magukért való jobbá tétele.
A férfi kiteljesedhet-e gyerek nélkül? Te mit gondolsz erről?
Nekünk a feleségemmel két gyerekünk van, de többet is szerettünk volna. A múlandóság építése megöli a lelket, és a beleölt energia nem hoz vissza semmit. Csak az örökkévalóság építésébe fektetett energia tölt vissza, ami a jövő élet szolgálatáról szól. A jövő generációjának az útra bocsátásához igazán kell a férfi. Azon gondolkodom, hogy vajon a halálunk után mi marad belőlünk? Én egy lábjegyzet maradtam, vagy még az sem annál a nagy iparvállalatnál, amit több mint húsz évvel ezelőtt abbahagytam vezetni. Az apaság az egyedüli olyan dolog, ami minden átlagembernek lehetőséget ad arra, hogy igazán kiteljesedhessen, hogy igazán megmutathassa, hogy ő ki, és át is adja ezeket az értékeket, a jövőbe repítve magát ezáltal. Persze ha valakinek nem adatik meg, hogy gyereke legyen, az egy más, és nagyon nehéz helyzet, de az, hogy gyerekünk legyen, egy ősi ösztönös vágyunk, aki pedig elnyomja ezt magában, az nagyon sokat veszít.
Milyen apa Bedő Imre?
Én azt örököltem az apámtól, hogy mindig komolyan veszem a gyermekeim minden problémáját. Amióra az eszüket tudják, a saját szintjükön, de felnőtt őszinteséggel beszélek velük. Rengeteg időt szánok a komoly beszélgetésekre és a korosztályos csapdák kapcsán sem egyszerű tiltással élek, hanem érvek tucatjainak komoly átbeszélésével újra, meg újra egyenrangú partnerként vonom be őket a saját életük felelősségeinek felismerésébe (internet, kütyüzés, játék, modell-táncos karrier-álom, barátságaik, stb.) Őszintén feltárom nekik a szülői döntéseim hátterét, felelősségét, vívódásait, a határozott döntésem alapjait. Mert az én döntésem számukra referencia pont, az adja az ő biztonságukat, amihez könnyen tudnak alkalmazkodni, hiszen konkrét lesz, nem valami lebegtetett, puha, érzelmi alapon változó, képlékeny valami. Nem végzem el helyettük a feladatokat, hogy gyorsabban haladjunk.
Szigorú vagy?
Talán én vagyok az érzelmesebb szülő, a gyengédebb. Biztosan tévedek, el-el fáradok, néha türelmetlen vagyok, de ezért az apaság áldozatának gyümölcsei annyira édesek, hogy a jó apaságért minden nap tudatosan teszek! Büszke vagyok arra, hogy tudok elnézést kérni a gyermekeimtől és a feleségemtől is! Szerintem az apa szerepe a kiegyensúlyozás. Figyelem a házam népét és igyekszek puhaságot vinni oda, ahol túl kemény az élet, meleget vinni, ha túl hideg van, feszíteni a túl lazát és mederbe terelni azt, ami parttalan. Ez a jó pásztor dolga: a szeretet vezérelte szolgálat! Nyitott szemmel keresem a feladatot, igyekezve mindenki egyéni haladását és az egész családi közösség együttes éltét is optimalizálni. És szándékosan nem a ma oly divatos maximalizálást mondom. És szerintem azért élvezem, mert mély meggyőződésem, hogy ez a legfontosabb, a fő feladatom, nem pedig valami extra púp a háton!
Az interjút Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom alelnöke készítette.
